Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1908

Mészáros Ferenc.

1851—1909.

Az isteni gondviselés igen érzékeny csapással sújtotta főgimnáziumunkat akkor, amikor az 1909. évi január hó 4. napján egyik régi, oszlopos tagját, Mészáros Ferencet, kiragadta az élők sorából. Nyugodt, összhangzatos, áldásos élet dőlt kora sírba fájdalmas elhúnytával, olyan élet, melynek hasznos munkáját csak az örök pihenés szakította félbe s1 mely példaképül állítható főleg a mai kor gyermeke elé.

Mintha nem is a mai világba tartozott volna, ebbe az élni siető, lehetőleg mindent kiaknázó és sokszor mindennel megalkuvó korba, hanem olyan eszményi társadalomba, ahol az igazi tudományosság ad tekintélyt s a nemes szív igazi boldogságot. Meg- je’enése, egyénisége a hajdani puritán bölcsekre emlékeztetett; s valóban annak a tiszteletreméltó, érdemes gárdának tagja volt ő is, mely az ifjúság tudományos kiképzését és egész emberré nevelését úgyszólván élete egyetlen céljának tekintette, s szóval és tettel, mindenek fölött pedig jó példával annak sokoldalú művelésén fáradozott.

Mély tudományossága s rokonszenves egyénisége különösen alkalmassá tették arra, hogy bizalommal forduljon hozzá és megelégedetten térjen vissza tőle mindenki, akinek mindennapi oktatásra, vagy jó tanácsra, útbaigazításra, vagy pedig hasznos munkatársra volt szüksége, Nem csoda tehát, hogy tanítványai nagyon szerették, embertársai őszintén becsülték. Amazokat az erős kötelességérzet következetességével,