Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1908
19 fény irányát a levéllemez vette észre, az inger a lemezben jött létre, a levélnyél pedig csak a mozgást végezte. A következő kísérletben a levél lemezét borította be staniollal s a levél nyelét szabadon hagyta. Az egyoldalról megvilágított levelek lassan bár, — 5—6 óra alatt, — de mégis a fény iránya felé fordították lemezeiket. Ebből láthatjuk, hogy a Tropeolum levélnyele is képes tudomást szerezni a fény irányáról s képes a levéllemezét, tehát a növény asszimiláló szervét a kedvező megvilágításba hozni. A növények túlnyomó részénél azonban csak a levéllemez képes a fény irányát észrevenni, a levélnyél csak mint mozgási szerv szerepel. Ezek után vizsgáljuk meg most azt, hogy a levéllemez szövetének melyik része képes arra, hogy a növényt a fény irányáról értesítse, azaz melyek azok a sejtek, amelyek a fény iránt érzékenyek ? Az első pillanatban belátjuk azt, hogy azokat a sejteket nem szabad a lemez belsejében, mélyebben fekvő rétegekben keresni; nem pedig azért, mert azokhoz a fénysugár már nem jut közvetlenül és sértetlenül, mert azt, mig oda, a levél szövetének mélyebb rétegeibe jut, igen sok sejtnek a fala, protoplazma, sejtnedv, klorofiillum-szemcsék többszörösen megtörik, sőt egyes sugarakat (tudjuk azt, hogy a nap sugara nem egységes, hanem a szivárvány színeiből van összetéve) el is nyelnek. A fény- érzékeny sejteket csak is a felületen kell keresni, mert csak ezek kapják közvetlenül épségben a napsugarakat. Ezek a sejtek pedig nem másak, mint az epidermis-sejtek, amelyek minden zöld növényi részt beborítanak, s ennélfogva helyzetüket tekintve a legjobban megfelelnek a követelményeknek. Vessünk most egy pillantást a mikroszkropba s figyeljük meg, hogy miként képes az epidermis-sejt a fény irányáról tudomást szerezni s milyen berendezései vannak e célra? Csináljunk számtalan növény leveléből keresztmetszetet s vigyük azokat a metszeteket egyenként a mikroszkopium tárgyasztalkájára. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a legtöbb levél epi- dermis-sejtjének a külső fala kifelé domborodik; kevés olyan metszetet fogunk találni, amelyben teljesen lapos külsőfalú epidermis-sejtek vannak. Ezeken kívül néhány olyan epidermis2*
