Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1907
56 Porubszky Pál jubileuma. Délelőtt 10 ói-ára a főgimnázium dísztermében előkelő közönség gyűlt egybe. Megtiszteltek bennünket megjelenésükkel: gróf Vay Gábor főispán és Mikecz Dezső, alispán mellett a városban élő egyházak fejei, hivatalok főnökei, tanítótestületek képviselői, számos tanügybarát, közöttük hölgyek is. Miután az ünnepelt három tagból alakított küldöttség meghívására a nagy számmal egybegyűltek körében, azok hangos üdvözlő nyilatkozatai között megjelent, igazgató az ünnepélyt megnyitotta. Az ifjúság dalköre lelkesen zengte el üdvözlő dalát. Ekkor Májerszky Béla főgimnáziumi pártfogósági elnök, az egész helybeli evang. egyház, mint iskolafentartó hatóság nevében a kormányzó-tanács képviseletében, működését elismerő szavak kíséretében melegen, szívélyesen üdvözölte a jubilánst. A tanártársak részéről az igazgató beszélt s adta át az ünnepelt- nek a kartársak arcképeit magában foglaló albumot. Üdvözlő szavai így hangzottak : „A valódi érdemnek, a híven teljesített kötelességnek legszebb jutalma a belső megnyugvás! és mégis ennek az igazságnak épségben maradása mellett is egy egészséges társadalomban, hol az emberek egymást ismerik, egymás munkáját kölcsönös figyelemmel kísérik, lehetetlen az, hogy a valódi érdem előtt az elismerésnek és megbecsülésnek külső formában is ne adjanak kifejezést! Ez a meggyőződés foglalta el lelkünk mélyét akkor, midőn elhatároztuk, hogy tégedet, 25 évi híven és odaadással betöltött tanári működésed után testvéri szeretettel akarunk és fogunk a nyilvánosság előtt s társadalmunk eme itt megjelent kimagasló alakjainak jelenlétében szeretettel üdvözölni. Hogy mi a bölcs tanító, tanár fenkölt hivatása, mennyire járulhat hozzá a közszellem nemesítéséhez a maga munkájával, mennyire mozdíthatja elő annak a tudománynak szere- tetét, melynek magvait hintegeti el az ifjúság zsenge szívébe, mennyire emelheti munkájával, egyéniségével, egész lényének közreműködésével azon intézet jó hírnevét és virágzását, sőt néha sülyedését is, melyben az igét hirdeti: azt ez ünnepélyes pillanatban előtted fejtegetni nem akarom, hiszen velünk együtt te érzed, tudod ezt a legjobban! Én csupán azon
