Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1906
o tak, küzdöttek, harcoltak, míg végre ebben a hazában letelepedtek. Itt azután, elszigeteltségében egy század alatt megnyilvánult már az öntudatos fajszeretet is. Koppánynak István király nemzetietlen irányú kormányzása ellen indított harca a fajszeretetnek, a nemzeti hagyományoknak, nyelvnek és erkölcsöknek nevében történt s bár igaz, hogy a nagy királyt is nemes intenliók vezették e nemzet keresztyénné tételében, hogy a tőle használt eszközökben mily veszedelem is rejlett, azt megmutatták a Szent István halálát nyomon követő események. Részletekig kísérni ezen eszmény fejlődését, nincs módunkban, csak egyes korszakokat jelölhetünk ki: magas fokon állott a magyar nemzeti öntudat és fajszeretet I. László, Kálmán, I. Lajos és I. Mátyás alatt; az utóbbinak idejében már inkább a köznemességtől dédelgetve és őrizve. A Mátyás halálát közvetlen követő korszakban már diadalt ül az egyéni önzés a nemzeti eszme, a fajszeretet fölött. Gyászos eredménye ennek a hanyatlásnak a magyarság nagyhatalmi állásának megszűnése, s a lejtőn való csúszás oly hihetetlenül gyors, hogy 36 esztendővel Mátyás halála után, már a mohácsi síkon állunk, honnan immár nemzeti életünk utóbbi 400 esztendős szomorú korszaka kezdődik. A fajszeretet, a nemzeti eszmények öntudatos kultusza, természetesen másképen nyilvánult meg a nemzeti függetlenség korában, sőt másképen az olyan átmeneti katasztrófák között is, mint amilyen a tatárjárás volt. Mohácsig a nemzeti eszmének minden fellendülése fényes dicsőség volt s a nemzet hatalmának, tekintélyének, befolyásának növekedését jelentette oly fokig, hogy I. László, I. Lajos, I. Mátyás korszakai Európában egyenesen magyar hegemóniát jelentenek! Máskép lelt ez is Mohács után. Ettől fogva a magyar fajszeretet kálváriát jár. Kevés és hamar múló a virágvasárnapja, annál több a nagypénteke, Golgothája. A magyar fajszeretet ettől fogva a leghatározottabban önfeláldozássá lesz, annyira, hogy aki ennek az eszmének szentelte életét, az már előre láthatta útja végén a keresztet! /
