Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1906
47 — ségben, nélkülözések közölt végezte életét, nyolc évi keserves száműzetés után, 1719. január 31-én. A múlt év nyarán hozatta haza hamvait a magyar király forrón szeretett hazájába hosszú 187 esztendő után, hogy abban a földben pihenjen, melyért szabadságát, vagyonát, boldogságát feláldozni elég bátor hős volt. Ideiglenesen a Vay család sírboltjában pihent, onnan helyezték át a vajai sírkertbe, ahol nyugvóhelye fölé hatalmas obeliszket emeltek, melynek tetejét kiterjesztett szárnyú turulmadár díszíti, első oldalán a vitéz kuruc generális domborművű mellképe látható, az alján pedig lángoló haza- és szabadság- szeretetét jelképezi egy haldokló) kuruc vitéz, amint végső erőfeszítéssel szívéhez szorítja a kurucok harci lobogóját Ez emlék lábaihoz telte le az igazgató a tanártestület és ifjúság koszorúját a következő szavak kíséretében: Nemzeti küzdelmünk dicső hőseinek sírja legyen a magyar ifjúság Mekkája . . . hová az ősök honszerető lelkének szemléletéből és dicső tetteiknek emlékéből lelkesedést . . a jelen küzdelmeihez erőt, kitartást, jellemszilárdságot . . . s a magyar haza szebb jövőjében vetett bizalmat meríteni zarándokoljanak el örökkön örökké! Mi is ezért jöttünk szent hamvaidhoz, dicső férfiú; leteszem koporsódra a nyíregyházi ág. hitv. evangélikus fő- gimnáziumi ifjúságnak és tanárainak koszorúját hálás kegyelettel és a legmélyebb tisztelettel . . . Legyen álmod — igazán boldog hazánk ölén — csendes ! A hazafias ünnepről mindnyájan föllelkesedve tértünk vissza és jókedvvel folytattuk munkánkat tovább. 7. Nem volt szorosan a mi intézetünk ünnepe, mert mások, lestvérkezek rendezték, de mégis erős benyomást gyakorolt mindenkire az a szép estély, melyet az eperjesi ev. theologusok belmissziói egyesülete tartott, meg december hó 8-án intézetünk rajztermében, A dr. Mayer Endre theologiai dékán úr vezetése alatt itt szerepelt 36 theologus ifjú kedves emléket hagyott mindnyájunk szívében és az evang, egyház híveinek lelkében is, maga után! A hitélet, felpezsdítése csakis jótékony hatást gyakorol mindenütt. Máskor is szívesen látjuk testvéreinket!
