Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1906
— 37 zalathnai (Alsófehérmegye) álllami kőfaragó és kőcsiszoló ipari szakiskola igazgatóságának felhívásából e néhány sor: Ma, midőn a hazai iparfejlesztés és iparpártolás foglalkoztatja a nemzet majdnem minden körét, midőn az ország vezérférfiai az eddiginél is fokozottabb mértékben követnek el mindent a magyar ipar önállósítása és felvirágoztatása érdekében, beismerjük, hogy az ipar a népek boldogulását, vagyonosodását, művelődését és jólétét mozdítja elő; midőn napról-napra halljuk hangoztatni és hangoztatjuk magunk is, hogy „pártoljuk a hazai ipart“, akkor elsősorban arra kell törekednünk, hogy müveit, szakmájukat jól értő és hazafiasán gondolkozó iparos nemzedéket neveljünk. Adjuk gyermekeinket az ipari pályára, mert érdemeket szerezni és a hazát hűséggel szolgálni s a közjó érdekében munkálkodni ma már nemcsak az irodában vagy a harcmezön, de az iparos műhelyében, a gyárak füstös levegőjében is lehet. Talán megérti végre mindenki, hogy a becsülettel végzett ipari munka a jól képzett, dolgozni szerető és tudó hazafiasán gondolkozó müveit iparosnak nemcsak megélhetést, hanem köztiszteletet és közbecsülést is biztosít. Fejlesszük a magyar ipart s ezzel nemzetünk jólétét és vagyonosodását. Neveljünk művelt iparosokat, akik feladatuknak magaslatára emelkedvén, finomult ízléssel és szakmabeli jártassággal úttörői, előharcosai legyenek a magyar ipar felvirágoztatásának. Adjunk müveit ifjakat az ipari pályárai, mert csak a művelt lélek alkotta ipari munka veheti fel a versenyt más nemzetek már jóval fejlettebb iparával. Adjunk jobb módú ifjakat az iparos pályára, mert csak így biztosíthatjuk nemzetünk részére az iparban szükséges anyagi tőkét. Félre az elavult, szégyenletes előítélettel, amely szerint iparosnak lenni szégyen! Az az idő elmúlt. Az akkor volt, amikor még az iparos tanoncokat — az inasokat — éveken át csak a mester egyik mindenesének, szolgájának tekintették. A csaknem minden fontosabb iparos pályára szervezett szakiskolák által gondoskodott a magas kormány arról, hogy a műveltebb és vagyonosabb osztály is aggodalom nélkül és nyugodt lélekkel adhassa ifjait az iparos pályára, azon tudatban, hogy gyermekeik ezen iskolákban az erkölcsösség, a