Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904

VI

iskolánk bölcsőjénél, látta, segítette, irányította fejlődését, haladását, virágzását, s valóban egybeforrt vele, hiszen itt kezdte meg s itt fejezte be legszebb férfikorát magába foglaló tanári működését. Ennyi érdem előtt meg kell hajolnunk; ennyi érdem kell, hogy visszhangra találjon főgimnáziumunk kormányzó tanácsának kebelében is. Azt indítványozom tehát, - így végzéx szavait a felügyelő, — hogy a távozó igazgató érdemeit a kormányzó tanács jegyzőkönyvileg örökítse meg s e jegyzőkönyv kivonatát küldöttségileg vigye el és adja át neki a maga otthonában.«

A kormányzó tanács e meleg, szép szavak hatása alatt örökítette meg jegyzőkönyvében lelépő igazgatójának érdemeit s másnap ugyancsak a felügyelő dr. Meskó László vezetése mellett Leffler Sámuel, Májerszky Béla, Geduly Henrik, Szlaboczky Imre, Porubszky Pál, dr. Vietórisz József és dr. Szopkó Dezső tagokból álló küldöttség adta át ünnepiesen Martinyi Józsefnek saját házában a főgimn. tanács jegyzőkönyvét, amikor bizony a felügyelő és ünnepelt szívből fakadó búcsúzó szavai alatt könybelábadt szemmel szorítottunk kezet az őszülő távozóval, ámde annak a reményünknek adva kifejezést, hogy habár állásából távozik is, mégis velünk marad, s tapasztalatokban gazdag életének tárházából és szívének melegéből ezentúl is fog juttatni sze. retett iskolájának.

Másnap, dec. 20-án, délelőtt az ifjúságtól búcsúzott el meleg szavakkal. Az iskola dísztermébe gyűlt össze az egész tanúló sereg, mely oly hosszú időn keresztül volt bölcs vezetése alatt, hogy még egyszer szívökre kösse, amit egész életén át hirdetett és tanított nekik : az istenfélelmet, a hazaszeretetei, a szülők iránti tiszteletet és a kötelesség hű teljesítését, s kívánja rájuk Isten áldását. Majd a tanárkarhoz fordúlt s szeretettel búcsúzott el régi társaitól, akiket mint testvéreket ezután is keblére zár s kéri az ő szívok baráti szeretetét. Az ifjúság és tanártestület meghatottan hallgatta a beszédet, melyre aztán az új igazgató, Leffler Sámuel válaszolt; követendő példának állította oda Martinyi személyét magának, a tanárkarnak és az ifjúságnak s annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Martinyi József szelleme továbbra is élni fog az ő és tanártársai működésében, mert a volt igazgató hatása sokkal mélyebb az intézet életében, semhogy azt hosszú időn keresztül szántszándékkal is ki lehetne törülni ebből az iskolából.