Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904
49 Kívánom, hogy ez intézmény már a jövőben nálunk is meghonosúljon, s e tekintetben készséggel vállalkozunk felvilágosításra, támogatásra és közbenjárásra. Legyen úgy! * Fájdalom, a halál kélízben is meglátogatta iskolánkat a lefolyt évben. Surányi György, második osztályú tanuló, kiválóan jó magaviseletü és előmenetelő, nyájas, szelíd gyermek, szüleinek mérhetetlen gyászára, mindnyájunknak fájdalmára, 1904. évi november 30-án kora reggel örök álomra húnyta le szemeit. A nyíló virágot durva halálkéz törte le. Szerették őt ifjú társai, szerették tanárai, ezért fájlaljuk mindnyájan elmúlását. Fájdalmunk annál nagyobb volt, mert az egészségügyi intézkedések szigorú tilalma miatt a szeretett tanulótársat, a kedvelt jó tanítványt uLólsó útjára el sem kísérhettük; de a megszomorított szülők és testvérek mély bánatában az ifjúság és tanártestület együttérző szívvel osztozott. Ravatalára úgy a főgimn. ifjúsága, mint osztálytársai koszorút helyeztek. A korán elköltözött, reményteljes gyermek síri nyugalma legyen csendes! A bánatos szülőket, testvéreket vigasztalja meg az örökéletben vetett hit ereje! Bodnár Imre a tanév elején nyilvános tanulóként lépett he a Vili. osztályba; azonban alig nehány napig látogathatta az iskolát, régi tüdőbaja erőt vett rajta s könnyes szemmel jelentette be előttem, hogy kénytelen kilépni a küzdő pályatársak sorából s mint magántanuló otthon folytatja tanúlmányait s keres gyógyulást szenvedő testének. Kínos szenvedésétől a halál szabadította meg; elsorvadva hanyatlott 1905 január 9-én annak rideg karjai közé. Szülőinek méltó reménysége, jogosúlt várakozása megsemmisült! Pályatársai Miklóssy János tanár vezetése alatt, Nyírbátorban adták meg a végső tisztességet az elköltözött ifjúnak; búcsúszavak kíséretében tették le koszorújukat a koporsó fedelére. Pihenjen békében! Szüleinek fájdalmát enyhítse az Úrnak kegyelme! Nem állhatott ugyan be a pályadíjért küzdők seregébe ez évben, nem léphetett be iskolánk növendékei közé ama három 4
