Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904
48 oly képzeletből merített képeket fest, hogy regénybe való volna. Az egészen végigvonúlnak a leíró boszantó hibái, melyeket a szerző ki nem igazittatott. Körülbelül ezen a színvonalon áll a 3 »e pályamunka is, melynek jeligéje: „História est vitae magistra.“ Előadása szónokias, telve aposz- trofálásokkal. Helyzeteket rendszeresen megrajzolni, egyik eseményről a másikra átmenni nem tud, nem tudja az események szálait együtt tartani és vezetni. Szabadulni igyekszik forrásaitól, de mihelyt a maga lábára áll, ellentmondásokba esik. így elvész az értéke a részletek ismeretének, minden fáradozásnak. A 6. számú pályamunka jeligéje: „Viribus unitis.“ E munkán a jóravaló igyekezet bélyege megvan. Bölcselkedik, hatalmas eszmei összeköttetéseket keres a magyar keresztyénség, a pápaság és császárság között, nem csoda, ha nem bír vele. Ezek elhagyásával kerekebb, megfelelőbb volna. Hibája, hogy a forrásúi használt művek helyett azoknak jegyzeteire hivatkozik. Általában többet igér, mint amennyit megold. Ennek teljes ellentéte a 2. sz. alatt beérkezett, s „A dicső nép névben él csak, többé nincs jelen“ jeligéjű pályamunka. Egyszerűen, minden nagyobb ambíció nélkül mondja el a magyarok történetét a kalandozásoktól az utolsó pogány fölkelésig. Mindent elmond, amit tud, de nem nagyon lelkesíti a tárgy. Legfőbb érdeme, hogy egyenesen kerül mindent, ami az ő gondolatkörét felülmúlja, megveti az idegen tulajdonnal való cifrálkodást. Legnagyobb hibája az egyhangú előadás. Az utóbbi 6. fölé emelkedik az 5. sz. alatt beérkezett pályamunka. Jeligéje: „Ora et labora!“ Ez a munka általában oknyomozó, komoly, érdekes. Előadása folytonos, egyöntetűen haladó, felosztása arányos, a fődolgokat részletezi, mellékeseket rövidre fogja. Vannak azonban hibái is. Alapozása nem elegendő, fontos dolgokban téved, másokban hiányos. Legfőbb hibája pedig az, hogy stílusában sok a germanizmus. Mindezeket felülmúlja a 4. sz. „Föl Endre, Béla, föl magyar!“ jelige alatt beérkezett pályamunka. Ez sem mondja ki, tehát — úgy látszik — föl sem ismeri azt a kérdést, amit a nemzet ebben az időben eldöntött, hogy kultúrát, intézményeket átvehetünk, de nhból nem következik, hogy azok révén, vagy azok fejéhen szolgáivá legyünk bárkinek Mindamellett sok tulajdonsága felülemeli társain. Okozati összefüggésben adja elő az eseményeket, logikai és történeti sorrendben fejti a ható okokat, úgy amint fölléptek, s a közéletben hatást gyakoroltak. A keresztyénség első csiráihoz, amint hozzászövődnek Géza törekvései, telepítései, majd István alatt a királyság, az államszervezet, a vármegyék, a badügyszer- vezet: mind a maga helyén és idején van tárgyalva, egymást világítja, egymást mintegy életre kelti. A keresztyén monarchia pártján áll, mert ott látja a nagyobb igazságot, de igazolja a fölkelők álláspontját is, és ügyesen kimutatja, hogy a pogány fölkelés mindig a nemzeti álláspont túlzása volt. Az előadás mindenütt egyenletes, folyékony, világos. Vannak tévedései, de azokat csak a szakismeret tudta volna eltüntetni. Ezek alapján a kormányzó tanács a tanári kar ajánlatára a jutalmat a „Föl Endre, Béla, föl magyar“ jeligéjű pályamunka szerzőjének ítélte oda, az „Ora et labora“ jeligéjű pályamunkát pedig dicsérettel tüntette ki. A jeligés levélkék felbontása után kitűnt, hogy a pályanyertes mű szerzője B artos Mihály Vili. o. t., a megdicsért mű szerzője pedig Fcrlicska Kálmán VIII. o. tanuló.
