Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904
VI. Jelentés a tanévről. Megilletődve, az öröm és szomorúság vegyes érzelmeivel szívemben, állok meg ma, egy lefolyt tanév végén e helyen, hogy mindarról, ami iskolánk éleiében nevezetesebb esemény fordult elő, úgy a felettes hatóság, valamint a nagy közönség előtt számol, adjak. Örömre hangol annak tudata, hogy e 99 éves tanintézet kebelében a gondjainkra bízott ifjúság szellemi tekintetben s erkölcsi és vallási érzelemben, tudományban és műveltségben előhaladt, hogy a lélek képzésével a test edzése és fejlesztése egyenlő lépést tartott és az egész embert alkotó mindkét tényező kellő figyelemben részesült; hogy úgy az ismeretek megszerzéséről a tanév végén lefolyt vizsgálatokon, valamint a testi ügyesség fejlesztéséről az ország színe előtt dicséretes eredménnyel számolhattunk be. Boldog érzéssel tölti el lelkemet annak szemlélete, hogy az iskolát bölcsen kormányzó testület tervszerű eljárása és lankadatlan buzgalma folytán a messze jövőre kihaló, oly régóta érzett forró vágyunk a megvalósúlás stádiumába lépett az iskolaépület munkába vett kibővítése által; hogy e mellett a tanártestület, az ifjúság iránt táplált szeretettől áthatva, lelkesen teljesítette kötelességét ; hogy az iskola barátai és pártfogói ez évben sem feledkeztek meg iskolánk gyámolításáról; s végül, hogy mindazok, kik hivatásuknál fogva illetékesek valának az iskolai élet és cselekvés felett, való ítélkezésre: teljes megelégedésüknek adtak tapasztalataik felett mindenkor kifejezést. Másrészről azonban a lehangoltság érzete nehezül telkemre, ha elgondolom azt, hogy ez intézetnek harminchat éven át fényes eredménnyel működött tanára és vezetője elfáradva, a
