Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904
II. A mi jóltevőink. Iskolánk, mint kezdetben úgynevezett professori iskola, azután mint algimnázium, később mint hatosztályu középtanoda, végül 188Ő óta mint főgimnázium, a jövő 1906. évben fogja elérni fennállásának századik évfordulóját. E hosszú idő alatt ágostai hitvallású evangélikus anyaegyházunk részéről a szülői gondoskodásnak, nemes városunk közönsége részéről a támogató áldozatkészségnek, a helyi művelt társadalom részéről a kitartásra ösztönző jótékonyságnak s végül a magyar állam részéről a versenyképessé emelő segítségnek annyi megnyilvánulásában volt részünk, hogy hálátlanságot követnénk el, ha alapítóink és jóltevőink emlékezetét ez alkalommal is föl nem eleve- nítenők. Valóban nemcsak a tanulmányokban való előrehaladás, de az anyagiakban való fejlődés szempontjából is rendkívül tanulságos, szinte példás a mi iskolánk története. Őseink úgyszólván közadakozásból vetik meg alapját az egyház kebelében, s ez saját erejéből tartja fenn akkor, amikor más iskolák csak felsőbb segítséggel tölthetik be hivatásukat. Súlyos megpróbáltatások folytán ellenséges viszonyok között válságos helyzetbe jut, melyből félszázadot meghaladó sikeres munkásság után Nyíregyháza város gazdag alapítványa szabadítja ki. Egyesületek, intézetek és egyes tanügybarátok is segítségére sietnek s vállvetve iparkodnak egyfelől az iskola folyó szükségleteinek fedezéséhez, másfelől a szegénysorsu tanúlók tovább haladásának biztosításához hozzájárulni. Ott vannak a helyi pénzintézetek, bankok, melyek évről-évre megújítják adományaikat; ott van a vármegye, mely egyik lelkes fiának, a közügyek tevékeny harcosának, emlékét alapítvánnyal örökíti meg; ott van a polgárság, mely úgy ünnepli meg az egyetlen magyar nemzeti ünnepet, hogy az ne csupán pillanatnyi föl- gerjedésnek, de maradandó hazafias cselekedetnek is tanúja legyen; ott vannak a szülők, gyermekek, testvérek, kiknek elhúnyt kedveseikért hulló könnyét a jótékonyság melege s a jótéteményben részesülő ifjúság hálája szárítja fel: adomány, alapítvány, hagyomány, ajándék mindmegannyi nemes formája a közügy érdekeiért s a jövő nemzedékért tettre buzduló léleknek. 1