Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904
XVI dozásod, meg is termette munkásságod gyümölcsét és neked e téren sok barátot, sok igaz tisztelőt szerzett s ez neked megnyugvásodra lehet. Én a legnagyobb örömömnek adok kifejezést, hogy a Király ő Felsége kegyes volt téged, kedves barátom, e szép kitüntetésben részesíteni s midó'n ezt a legmagasabb kitüntetést neked átadom, a belügyminiszter ur megbízásából, kívánom, hogy az isteni gondviselés hosszú éveken át egészséget adjon és hogy ezen érdemeken felül, melyek kevéssel ez előtt lettek most jutalmazva, majd annak idején szélesebb körű társadalmi, tanári és igazgatói működésed is legfelsőbb megérdemelt elismerésben részesüljön! Élj soká! A méltató igaz szavakra Leffler Sámuel válaszolt a következőkben: Mcltóságos báró Főispán úr ! Melyen tisztelt barátom! Nagyságos nőegyleti Elnöknö! Ő Császári és Apostoli Királyi Felségének legmagasabb elhatározásából nekem adományozott jelvényét a legfelsőbb elismerésnek ime Méltóságos Uram a Te kezeidből köszönettel átvettem. Egyletünk elnöke, valamint Te is, hozzám intézett beszédedben oly érdemeket soroltál fel az én javamra, melyek felett egy pillanatig gondolkodnom illik, hogy vájjon a közjótékonyság terén 30 év óta kifejtett szerény munkásságommal igazán megérdemeltem e Ő Felségének legmagasabb helyről jött kitüntetését ?! Szerénytelennek kellene lennem, s úgy érzem, igazság nem lakoznék szívemben, ha a mindkét részről jött elismerő szavakat, a saját javamra számolnám el egészben; mert a mit én a közjótékonyság terén tettem és tehettem, azt valóban ennek a humanus, és a legnemesebb célokat előmozdító »Jótékony Nőegyletnek« állandó bizalmából és nagybecsű támogatása mellett vihettem véghez, a melylyel három évtized óta karöltve szolgálom Nyíregyháza város társadalmát. Ennek a koronás arany érdem-keresztnek ragyogása nem én reám, hanem első helyen ezen emberszerető Egylet vezetőségére s tagjaira sugá- rozzék vissza Hiszen én csakis azt tettem, azt hajtottam végre, amit Isten születésemkor a szívembe oltott: követtem szívem sugallatát. Ez pedig az volt, hogy az elhagyott árvák megmentéséért dolgozni, a leg-
