Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904

XIV

Szeretetteljes komoly szavakban fogadta az új igazgató tanítványainak ezen megnyilatkozó ragaszkodását s ígéri nekik, hogy a mi eddig volt, azután is az marad az ifjúságnak; reményű, hogy az ifjúság tiszta erkölcsi felfogása és szorgalma szükségtelenné fogja tenni a szigornak néha elkerülhetlen alkalmazását.

Ezzel befejezhetnők az új igazgató hivatalba lépését méltató cikkünket, ha egy nevezetes mozzanata az ő életének nem éreztetné, hogy méltatásunk hiányos lesz, ha ezzel, bár szorosan véve tanári működésén kivül esik is, nem számolnánk be az évi Értesítő' lapjain.

Leffler Sámuel testestül-lelkestül tanár; ámde erkölcsi és szellemi világának sokoldalúsága nem tudott megelégedni csupán szűkebb hivatásával, szolgálni akart embertársainak az élet egyéb ágazataiban is.

Irodalmi munkásságát méltatták hivatottabbak. Római Irodalomtörténete, már több kiadásban, a hazai középiskolákban közkézen forog; német- és olaszországi utazásáról szóló tanulmányai szintén igen értékes darabjai az ismeretterjesztő irodalomnak.

Ámde a 30 éves tanári pálya az irodalmi működésen felül még s különösen egy téren hozott gazdag gyümölcsöket, a mely t. i. a szorosan vett emberszeretetnek volt szentelve. Leffler Sámuel mint fó'gimnáziumi tanár immár csaknem 30 éve, tehát csaknem teljes tanári működésének tartalma alatt a Nyíregyházi Jótékony Nó'egyesület titkára is volt; annak a magasztos hívatásu egyesületnek gyöngéd, nemes lelkű asszonyai mellett lelke, mindene.

Nehéz volna elsorolni mindazt a tevékenységet, amelyet a fájdalom enyhítésére, a könnyek felszárítására elkövetett; csak kettó't említünk: a virágzó Nó'ipariskolát és a szerencsétlen gyermekeket nevelő Árvaházat. E két kulturális intézménynek megteremtője Leffler Sámuel, ki fáradhatatlan kitartással minden akadályt elhárított, hogy ezeket létrehozhassa. S hogy fennáll mindkettő, őt áldja érte az árvák sokasága s ő neki szavaz elismerést különösen az élethivatáshoz jutott leányok serege.

Ez az érdeme nem maradhatott magasabb helyen sem ismeretlenül.

S midőn O felsége e téren szerzett érdemeinek elismeréséül 1904. december hóban kelt elhatározásával Leffler Sámuelt a K* vonás arany cvdeml-ereszUel jutalmazta meg, nemcsak az igaz, fáradhatatlan