Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904

XI

Azóta Martinyi nyugalomban van. így kellene lenni, de a 60 éves férfi, ki végre is élete java munkáját már bevégezte, nem tud, de tán nem is akar lenni teljes nyugalomban. Nem tud azért, mert nem engedik; nem akar, mert — jóllehet nagy panaszkodó — úgy érzi, hogy férfi kora nem múlt még el, idegzete nem gyöngült el, szellemi és erkölcsi eró'ivel hasznára lehet még egyházának, városának, hazájának.

Ha ide igtatjuk, hogy mi minden állást tölt be 60 éves korán túl, bizony sokan, akik nem ismerik személyesen, nehezen fogják el is hinni.

Az iránta való bizalom csak legutóbb is megnyilatkozott azon a helyen, hol eddigi munkáit oly siker koronázta: az evangélikus egyház épúgy, mint a fó'gimnázium a másodfelügyeló'i állásra ó't választotta meg; azonkívül a nyíregyházi közgazdasági és kereskedelmi bank elnök igazgatója, az adófelszólamlási bizottság elnöke, a vármegye bizottsági tagja és igazgató választmányának elnöke, városi képviseleti, s azon belül három bizottságnak, valamint a közs. iskolaszéknek tagja, a kaszinó választmányi tagja és pénztárosa, törvényszéki írás- szakértő stb. S mindezt a tisztséget nemcsak névleg viseli, de lelkiismerettel felel meg a hozzájuk kötött feladatoknak. Martinyi sohasem fogadott el oly hivatalt, amelynek hű ellátását ne tartotta volna lelkiismeretbeli kötelességnek; a hova tették, mindig megállta helyét, s most is megállja.

Nos tisztelt olvasó, az ilyen ember méltó a tiszteletre, ünneplésre : az ilyennek ünneplése azonban nem a nyugalomba helyezés alkalmából való, mert az ilyen, míg erői engedik, nem maradhat összetett kézzel, de amint elkezdte fiatal korában, úgy folytatja férfikora alkonyán is.

Martinyi így cselekszik. Nem ugyan a serdülő ifjaknak, hanem a felnőtteknek az iskolájában, a társadalomban, annak intézményeiben hintegeti gazdag élettapasztalatainak magvait, hogy majd ott is gazdagon teremjenek, mint termettek a nyíregyházi ev. főgimnáziumban.

Adja az ég, hogy évtizedeken keresztül így legyen!