Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1903
26 kai illetik a polgárt, hogy az el nem tűrheti. A polgár perelné e miatt a vármegyén vagy a fejedelmi törvényszéken, de ott azoknak nincs birtokuk, ahonnan a perbehívásnak történni kellene. A fejedelmi törvényszék megvizsgálván ez ügyet, így határozott: ha a nemesnek Kolozsvárott külön lakóháza van, de a városon kívül birtoka nincs, minden esetben, bárkinek panaszára a kolozsvári bíró előtt megjelenni, a pert elfogadni, a kérdésekre felelni tartozik. A bíró a panaszlónak igazságát szolgáltassa ki; felebbezés esetén Kolozsvár régi szokása tartassék meg. Ha pedig az érdekelt nemesnek van öröksége Kolozsvárt, de lakása nem ott van, városi örökségéből folyó pereiben a bíró előtt köteles megjelenni, de a bírónak nincs joga az ily nemest letartóztatni, kivéve a tettenérés esetét s hasonlókat. Ezen elvi kijelentés értelmében kimondja a fejedelmi tábla, hogy a sértő vagy szidalmazó szót használó nemest a szók minőségéhez, súlyához képest kell elitélni, még pedig a fentebbi elv értelmében vagy a vármegye itélő- székén, vagy Kolozsvárt, vagy esetleg más vármegyében, ahol az illetőnek birtoka van.1) — A tettenérés esetére azonban a Hármaskönyv alapján kimondotta Kolozsvár tanácsa, hogy ha valaki halálos sebet ejt, tolvajlást követ el, erőszakoskodik, — mivel ezek halálos ítéletet vonnak maguk után — akár nemes, akár polgár, akár idegen, fogják el, verjék láncra s további eljárás végett azonnal jelentsék a bírónak.2) Ezekből az adatokból világos, hogy a nemes személyi jogai csorbítatlanul maradtak, Magyarországon a törvény ereje, Erdélyben a rendiség kölcsönös tiszteletben tartása folytán. A polgári rend régi jogai ellenben nem maradtak meg ily sértetlenül. Mert például a szabad és királyi városoknak ama joga, hogy polgáraik csakis saját városuk bírósága előtt kötelezhetők vallomásra, Magyarországon éppen nem maradt épségben. A városok ugyan minden esetben tiltakoztak a más által való vallatás ellen, de haszontalanul, s azért, hogy fentart- sák legalább elvben eme kiváltságukat, egy kiküldöttet adtak polgártársuk mellé, kit idegen hatóság kihallgatás alá fogott. Ezt az eljárást az 1647: 78. törvénycikk jogtalannak nyilvánította s annak további gyakorlásától eltiltotta a városokat. A polgár azonban az ő polgári esküjére hivatkozva, megtagadta a vallomást, amin az 1649: 19. törvény úgy segített, hogy felmentette a polgári eskü alól. Erdélyben Kolozsvárnak fentebb említett statútuma oly nagy tiszteletben állott, hogy az országgyűlés is magáévá tette. Az 1607-iki országgyűlésen panaszok fordultak elő, hogy a kolozsváriak akármely nemes jobbágyát adósság miatt elfogják s ott állítják biró elé. Bár a 1) C. St. H. M. 1. 194. és Jakab E. i. m. 11. 245 1. Ezt azonban hamar módosították a nemesek előnyére. Lásd még Miskolc statútumát erre vonatkozólag 1692-ből: C. St. H. M. 11. 298. 1. 2) C. St. H. M. I. 202. 1.
