Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1902
56 kéziünk tanítványainkat rendre, önfegyelmezésre szoktatni. A tanítást délelőtt éppen úgy, mint délután imával kezdtük és végeztük. Kötelező tantárgy maradt továbbra is a négy alsóbb osztályban az egyházi ének. Ősszel, tavasszal és nyárban vasárnaponként a tanárok vezetése mellett részt vett az ifjúság a közös isteni-tiszteletben, míg a zord téli hónapokban az iskola nagytermében tartottunk ifjúsági isteni-tiszteleteket. Gondoskodtunk arról, hogy hitsorsos gyermekeink konfirmációi oktatásban részesüljenek s a konfirmáltak május hó 17-ikén az Úr asztalához járuljanak tanáraikkal együtt. Ellenőriztük a más vallásu tanulók vallásoktatását s közreműködtünk abban, hogy a hitoktatók zavartalanúl, megelégedésre végezhessék teendőiket. A becsületes munkában, a nemes tettekben nyilvánuló hazafiságnak vagyunk különösebben hívei, — de nem mulasztottuk el felhasználni azon történelmi jelentőségű időpontokat sem, melyek nemzetünknek gyász- vagy örömnapjait képezték s alkalmasak arra, hogy az ifjúi kebelben a hála, a kegyelet, a hazafiság érzelmét ápolják, fejlesszék. így szeptember 14-ikén kegyeletes szavakkal emlékezett meg igazgató felejthetetlen koronás asszonyunk Erzsébet királynénak megdöbbentően gyászos haláláról. Szeptember 19-ikén Kossuth Lajos születése 100 éves emlékünnepét ültük meg az ifjúsági Bessenyei-kör rendezése mellett, következő programm szerint: 1. Kossuth-Hymnus. Énekelte a Daloskor. 2. Elnöki megnyitó. Tartotta Porubszky Pál, főgimn. tanár. 3. Kossuth él. Irta: Ilyés Bálint. Szavalta Balogh Miklós, VIII. o. t. 4. Ünnepi beszéd. Tartotta: Duszik Lajos VIII. o. t. 5. Kossuth-nóta. Énekelte a Daloskor. 6. Óda. Irta és szavalta Lukács Tihamér, VIII. o. t. 7. Hymnus. Énekelte a Daloskor. Október 6-ikán az aradi vértanúk emlékére az ág. h. ev. templomban rendezett ünnepségen jelent meg az ifjúság. Október 31-ikén megünnepeltük a reformáció emlékünnepét következő programmal: 1. „Egy halk sóhaj“ . . . Schuberttól. Énekelte a főgimn. Daloskor2. Megnyitó beszéd. Tartotta az igazgató. 3. Emlékbeszéd. Elmondotta Duszik Lajos, VIII. o. t.
