Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1901

39

A földnek népét .... ekeszarva pihen . . . s valahára Feljön a fénylő nap, lovait fárasztja Titán is —

Tündöklő ragyogás aranyozza be égnek a boltját,

Nyájas öröm röpkéd .... munkások dalra fakadnak, Egymást buzdítják: Ausonia népe azonképp Vígad a helyzetnek sikeres, jobb fordulatában!

Már a szép, pompás, tágas csarnokba vonulnak Aeneas, Júlus követik fejedelmi hali oust,

Majd Italok vegyesen tódultak trójaiakkal;

És a királyi terem megtelt vidám sokasággal. — Oszbevegyült i'u\.ők, bájos lányok seregében A fejedelmi arát viruló sok szép fiatal lány Ünnepi köntösben kiséré most be közéjük. —

Csillagként ragyogó szemeit lesütötte Lavinja! — Angyaljóságú, bájos, szép. karcsú aráját Amint meglátá legelőször trójai hősünk:

Elragadó báján (-lényén) ámult . . . s bámulva csodálta . Szánta szegény Turnust! Most. látta be lelke az érzést, Mely gyilkos végzet — s iszonyú harczokba ragadta E nőért, — méltán — s dobogott szíve nagy szerelemtől

Erre a házasság törheticn lánczai fűzik Egybe az ifjú párt. — Fel zengenek a lakadalmi Vígdalok, énekek és újjongás, taps; örömittas Násznépnek vidám szava tölti be szerte a léget!

478—489.

Aeneas pedig így szólítja derülten Achatest:

Hívem! Menj szaporán s hozd Andromachénak aranynyal Átszőtt köntöseit, miket ő — míg Trója virágzott — Vágyva viselt; s az arany nyaklánczot drága kövekkel. Pompás serlegemet, Priamus mit szánt az atyámnak, Anchisesnek, nagy szeretetnek zálogaképpen!

Késedelem nélkül megjött kincsekkel Achates. —

Serleget átvévén, az ipának ajánlja fel a hős;

Ékes nyaklánczot s a ruhákat kapta Lavinja.

Kedves enyelgéssel cseveg együtt most az örömpár,

Forró, hő szerelem szava lebben el ajakaikról. —

490—508.

Áldozik a ragyogó nap már; lakomára terítnek Belső termekben; mindent felhordanak, a mit Fényes nász követel, fejedelmi, királyi örömben. —