Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1900
8 A zUrjének s a hozzájuk nyelvileg igen közel álló permjákok a Vicsegda, Mesen és Pccsora vidékein, illetve a permi és vjatkai kormányzóságokban laknak együttvéve 150000-en. Az előbbiek főleg kereskedéssel, az utóbbiak vadászattal és halászattal foglalkoznak, mig a földművelést csak mellékesen űzik. A votjákok a Káma és a Vjatka folyók között laknak vagy 28000-en. Nyelvük a zürjénekével és permjákokéval igen közel rokon. Leginkább földműveléssel foglalkoznak s meglehetős jómódúak; házi iparuk elég fejlett, általában szorgalmas munkások s keresztyén létükre sokat megtartottak régi pogány hagyományaikból. A zürjéneket, a permjákokat, vagyis a tulajdonképeni permieket, meg a votjákokat közös néven permi népeknek is nevezik. A történelem s a régiségtudomány tanúsága szerint valamikor nem csak hatalmas, de igen művelt népet alkottak, melyet azonban az idők viszontagsága jórészben elsöpört. Az osztjákok szám szerint 20—22 ezeren az 0b folyó tájékán laknak, puszta, lapos területeken szétszórva, s immár kihaló félben vannak; életüket halászattal s vadászattal tengetik. Több nyelvjáráson beszélnek, melyek azonban egymástól már annyira eltérők, hogy szinte külön nyelveknek tekinthetők. A vogulok, körülbelül 6000-en, szétszórva élnek az osztjákoktól nyugatra, az Ural hegység két oldalán. Nyelvük hat, egymástól erősen különváló nyelvjárásra oszlik. Halász-vadász életmódjuk mellett keservesen tengődnek a barátságtalan szibiriai éghajlat alatt. A nehéz megélhetés, a nagy adó, a család-alapitás nehézségei egyre apasztják számukat, s ma már nem egy vidékről, hol Reguly még vogulokat talált, teljesen eltűntek. Csak külsőleg keresztyének, életmódjuk s nemzeti vallásuk pogány. A kutatók még sok régi hagyományukat és babonájukat jegyezhették fel, úgy hogy hitviláguk meglehetősen épen és tisztán áll előttünk s igen becses kútforrását képezi az ugor népek ezirányu kutatásának. Miután igy az úgynevezett ugor vagy finn ugor népekkel nagyjából megismerkedtünk, vessük fel azt a kérdést, hogy mi alapon mondotta ki a nyelvtudomány eme népek nyelvének egymás közt és, a mi bennünket még inkább érdekel, a magyar nyelvhez való rokonságát? Röviden azt mondhatjuk, hogy tehette és tette ezt ama lényeges megegyezések alapján, melyeket eme nyelvek ősi, eredeti szókincsében, alak- és mondattani szerkezetében talált. Ha ugyanis az egyes ugor nyelvek szókincséből elvonjuk azokat a szavakat, melyeket a körülöttük lakó idegen népek nyelvéből hozzánk közelebb vagy távolabb eső időkben vettek át, úgy fennmarad a szókincsnek bizonyos törzsöké, mely főleg elemeiben az összes említett nyelvekben, vagy legalább a legtöbbjében, megfelelő alakokat, rokon észjárást és képzési módot tüntet fel,
