Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1900
- 4 mutatni, hogy neki amaz állítólagos „éhenkórász“ atyafisághoz semmi köze; mert ha neki van, vagy volt rokona, úgy az csak mágnás lehet, vagy lehetett a nemzetek között. Különben nem kell azt gondolnunk, hogy a magyar nyelvtudomány valami későn terelődött a rokon nyelvek kutatása tekintetében a helyes útra; csak a tudományos bizonyítás s annak a művelt közönség tudatába való átmenetele késett Sajnovicstól Hunfalvy Pál és Budenz József fellépéséig, sőt azon túl is. Már a XVI. XVII. század nyelvészei észrevették, hogy a magyar nyelv szerkezetében lényegesen eltér a körüllakó népekétől s hogy grammatikai alkotása, legalább a viszonyragokban, a névszói és igei személy- és tárgyragokban közelebb áll a sémi nyelvekéhez.*) S ha véleményük, bár sokáig tartotta magát, (hiszen még a nagy Révay sem tudott tőle szabadulni!) tévesnek bizonyult is, annyiban még is helyes utón jártak, hogy a magyarral egy családba tartozó nyelvek úgy a névszók, mint az igék ragozásában általában ugyanazokat a jelenségeket tüntetik fel, melyek a magyar nyelvet a többi európai nyelvektől megkülönböztetik s melynek mását első nyelvészeink egyéb nyelvek ismeretének hiányában a sémi nyelvek terén ismerték fel. Minden tudománynak meg van a maga csecsemő kora, a mikor még csak tapogatózik, rá-rá-talál a helyes útra, de a megfelelő helyes alapelvek biztos tudása nélkül le is tér arról időnként. így volt az az összehasonlító nyelvtudománynyal is, mely az egymással rokon, egyere- detű nyelvek viszonyának tisztázását, kialakulási módjának vizsgálatát tűzte ki feladatául. Azok a német s más európai tudósok, kik először csak sejtelemszerűen, majd egyre biztosabban felismerték a latin, görög, szanszkrit, germán, szláv és kelta nyelvek rokonságát s azokat összefoglalva árja, vagy indogermán nyelveknek s a velük foglalkozó tudományt árja, vagy indogermán összehasonlító nyelvészetnek nevezték, alapjában eltalálták a helyes útat, de tévedtek is eleget, míg a szorgalmas és ernyedetlcn kutatás, az élesclméjii buvárlat meg nem mutatta, miben kell a nyelvek rokonságának kétségbevonhatatlan bizonyitékait látni és felismerni. Időközben a mi tudósaink is derekas munkát végeztek, sőt némely nyelvtudományi elvek felállításában meg is előzték német szaktársaikat, mint például Révay Miklós, ki a magyar nyelvet történelmi fejlődésében vizsgálta; de teljes eredményre csak akkor jutott a magyar nyelvtudomány, mikor az árja összehasonlitó nyelvészet már biztos módszerrel dolgozó, hatalmas tudománynyá fejlődött s oly tudósok léptek sorompóba, kik az árja nyelvészet eredményeit ismerve, annak általános alapelveit a magyar nyelvhasonlitás terén igyekeztek alkalmazni. *) V. ö. pl: héber: szúsz = ló, szúszí = lovam, szúszó = lova, 1= nak-nek, lí = nekem, lechá=neked; arab: raajtu—láttam,raajtuka = láttalak, kelb = kutya, kelbi = kutyám, kel- buhum = kutyájuk.
