Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1900

22

Az emberi szabadság többféleképpen nyilatkozhatik meg. Egyéni, gondolati és lelkiismereti, végül politikai szabadság fogalma alá sorolhatók azok a fennkölt ideák, a melyeknek a gyakorlati életben való megvalósításáért oly sok vért kellett az emberiségnek ontania s oly sok életet feláldoznia.

A szabadság legelső megnyilatkozása lehet-e más, mint az. a mely megengedi az egyénnek, hogy azt cselekedje, a mire vágyai, hajlamai sarkalják, addig a határig, a míg másoknak hasonló szabadságát e cselekedet nem korlátozza; mert hiszen a szabadság sem lehet korlátlan, a fény mellett mindig ott van az árnyék is. Szégyenletes árnyék gyanánt vonul végig az emberiség történetén a rabszolgaság embertelen intézménye, mely fájdalom, mai napig sem szűnt meg teljesen, s a mit a művelt ókorban kiváló szellemek is jogosnak hirdettek, mint koruknak gyermekei, bárha nagyon jól tudták, hogy hadi fogságba jutás esetén még a felvilágosultság zászlóvivői, tehát görögök is juthattak hasonló helyzetbe; politikai szükségnek tekintették a rabszolgákat, hogy a reájuk rótt munka alól felszabadulva a polgárok az állam ügyeit intézhessék, melynek viszont ők voltak a rabszolgái. Annál nagyobb tisztelettel, mondhatni meghatottsággal olvassuk az őskor prófétájának szavait Ézs. (58, 6—9), ki már erre serkenti felebarátját: „megoldjad a terhes igákat és minden igát elszakgassatok: akkor feltámad, mint a hajnal, a te világosságod és a te ékességed mindjárt kivirágzik“ ; el kell ismerni, hogy a zsidó nép az antik népekkel ellentétben fokozatosan fejlesztette az egyé- niségi eszmét, melyet, miként a rügy bimbóvá fakad, akként fakasztott a szabadság, a humanizmus szellemévé az Isten-ember, a mit lehetetlen azonnal fel nem ismernie annak, a ki a történet és természet jelenségeiben az okozati összefüggést észleli, a ki nem csak azt látja, hogy „a bimbó hasadtakor a külső zöld kéreg megszakad, hanem azt is megfigyeli, mi történik á bimbó bensejében“,*) az Isten-ember indította meg a szabadelvüség egész mozgalmát az által, hogy felismerte az igazi erkölcsi és szellemi tartalmat földiéinél és a testvériséget, egyenlőséget, a szabadságot és tiszta humanizmust öntudatosan hirdette oly korban, a mikor a szabadság kérdésében még a legműveltebb népek is a legvastagabb sötétségben tévelyegtek.

Azonban csaknem 19 évszázra volt az emberiségnek szüksége, míg annyira megvilágosodott elméje, hogy a magasztos elvek áldásos voltát belátva, a közéletben is igyekezett megvalósítani azt, a minél drágább kincse nincsen az embernek, a mi nélkül olyan az ember, mint a sötétbe zárt növény, él ugyan, de napfény Inján sáppadt, csenevész. Vagy mit ér a madárnak a dús táplálék, melyet aranyos kalitkában tesznek eléje, ha rab és nem szabad és nem zengheti bájos énekét a mosolygó, szabad ég alatt, sűrű erdők árnyas bokrai közt?

Örök hálával adózik tehát a magyar ama nagyok emlékének, a kik az egyéni szabadság magasztos eszméjét fennkölt lélekkel hirdetve törvénybe kívánták iktatni a jobbágyok felszabadítását, a magyarok millióinak adva vissza ekként legszentebb jogukat, törvénybe iktatták továbbá evvel kapcsolatban a nemesek vagyonára nehezülő ősiség eltörlését és a mi ezt a rendelkezést kiegészíti, hogy nem nemes ember is szabadon vásárolhat földbirtokot, a mi viszont a hitelképesség előmozdításával föllenditette az anyagi boldogulást is. A közteherviselés, törvény előtti

') Asbóth ; ?A szabadság,“