Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1900
15 a lapp nyelvjárások is részben /c-val képezik: csalme = szem, csalmék — szemek. A melléknév középfokának képzője a magyarban -bb, -b, a lappban ugyanaz: puore — jó, puoreb — jobb ; a finnben -mpi: vanha — vén, vanhempi — vénebb (vesd össze: magyar eb, vogul: limp!). A sorszámnevek a magyarban -d képzővel alakulnak, a lappban -d, vogulban -t, a finnben -nt képzővel, pl. magyar: három, harmad, vogul: Ichurem, khurmit, lapp : kolma, leolmad, finn: holme, Icolmanle (nominativus : kolmas). A névszói viszonyragok közül a -it, -t (például: Kolosvárt, Győrött, alatt, mellett), a vogulban általános keletű helyrag: vit = viz, vitte = vízben, ja = folyó, jut = folyóban. A névmási birtokost az ugor nyelvek általában személyragokkal fejezik ki, nem pedig külön jelzői birtokos névmással, mint a latin vagy a német, pl.: magyar: lovam, lovad, lova, vogul: lum, lun; luwü; magyar: szemem, szemed, szeme, vogul: szűrném, számén, száma. A magyar főnévi igenév -ni képzője meg van pl. a votjákban is, hol ülni = élni, tod'ini = tudni sat. Lehetne még felhozni akárhány ugyanilyen világos példát az alaktani egyezések köréből is, de czélunknak ennyi is megfelel, s csak annyit jegyezhetünk meg még a magyar-ugor nyelvrokonság kétségtelen bizonyítékaiból, hogy anya nyelvünk mondattani szerkezete ép oly világosan utal az ugor nyelvekkel való rokonságra, mint szókincse és alaktana. Ha immár a felhozott és világosan szóló tényeket közelebbről megvizsgáljuk, különösen pedig, ha a szóegyeztetések egyes tételeit közelebbről egybevetjük, azt tapasztaljuk, hogy anyanyelvűnk az ugor nyelvek körén belül legközelebb áll a vogul és osztják nyelvekhez s ezekkel együtt sorakozik a többiek mellé. E nyelveknek egymáshoz való viszonyát, szabályos megfeleléseiket és eltéréseiket pedig a tudomány csak úgy képes megmagyarázni, hogy képzeletben a legrégibb, homályboritotta időkbe száll vissza s azt mondja: volt valamikor egy nép, mely egységes nyelvet beszélt, melynek fiai egymást zavartalanul megértették, ha voltak is nyelvükben olyanforma nyelvjárási külömbségek, mint pl. ma a magyarság különböző vidékein. Ez a nép aztán elszaporodott, nehézzé lett a megélhetése, talán más népfajok is szorongatták, egy-egy töredéke elhagyta az ősi lakóhelyet s más vidéken települt meg. Az egyes töredékek nyelve külön-külön fejlődésnek indult, idővel mindjobban eltért eredeti formájától s szintén külön élő rokonainak nyelvétől. Az egyes nagyobb töredékek nyelvében alakulhattak új nyelvjárások, sőt új földrajzi szakadás is állhatott be, a mi megint új népek kialakulására vezetett, melyeknek körében a nyelv ismét külön utakon fejlődött tovább, olyformán azonban, hogy mindegyik megőrzött sokat az ősi nyelvanyagból, maga is lehetőleg annak szellemében
