Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1899

Á takarmány csak úgy nőtt műveletlenül. De az 1797-ben alapított félhivatalos Gazdasági Társaság kezdte gyakorolni áldó befolyását. Első fontos tette volt a burgonya elterjesztése. Az ő kezdeményezésére állították föl 1886-ban az uralkodó rendeletére az első gazdasági intézetet a mustiala-i

6,000 hektáros állami jószágon. A parasztság eleinte idegenkedett az egészséges új iránytól, de aztán egyre lelkesebben hódolt meg eszméi előtt, úgy hogy már a század közepén számos társaság, iskola és vándortanító hirdette a földművelés hatalmas fejlődését Finnországban. így 1895-ben, mely pedig csak középszerű esztendő volt, 13,600,000 hektoliter gabona termett az országban. A mocsarak kiszárítása is rendszeresen foly; 1881 óla évenkint 5—10 ezer hektár földet nyernek általa. Az 1867-ediki nagy Ínség rámutatott a veszélyre, mely abból származik, hogy csak a gabonát művelik; a nép látta, hogy a tehene biztos jövedelmi forrós akkor is, ha a gabonája cserben hagyja. Ekkor kezdte általánosan művelni a takarmányt is, és szarvasmarhájának fajtáját nemesíteni gondos tenyésztés útján és keresztezés által ayreshire-i, holland és dán fajtákkal. Ma már olyan virágzó a tehenészet Finnországban, hogy az utóbbi években átlag 18 millió kg. vajat visznek ki az országból. A finn ló keresztezése idegen fajtákkal nem vált be; de a hazai vér maga gondos tenyésztés útján kitűnő fajtává nemesűlt Roppant nagy, eke alá való területek hevernek ma még parlagon Finnországban. Hanem e század haladása arra vall, hogy a földművelés a gazdagság forrása lesz még ebben az országban.

Az ipar ágai közűi még századunk elején a házi ipar volt a legvirágzóbb. Minden kis tanya egy független, másra nem szoruló gazdasági területet képezett. Az asszonynép font-szőtt minden ágy- és ruhaneműt, a férfinép fúrt-faragott minden bútort és szerszámot, sőt magát a faházat is. Pénzt nem igen láttak; így hát a cseledéket is csak természetben fizették. A házi ipar fölöslegéből telt ki az adó. És így van ez mind máig a félreesőbb helyeken. De még ott is, a hol az idők fordúl- iával már gyárak kéménye füstölög, nagy üzletek kirakata pompázik, fontos szerepet tölt be a házi ipar egy ilyen északi hazában: nélküle a szántó vető-nép élete hosszabik felének betöltésére ottan ólálkodnék az álom és renyheség, rémes gyermekével, a nyomorral. Finnországban a század folyamán igen elszaporodtak a gyárak: sok a vas-, illetőleg különféle gépgyár; a roppant mennyiségű, de középszerű minőségű fát 350 fűrészgyár dolgozza föl, melyeknek főhelyei: Pori és Kotka; a fényű- és nyárfából sok gyár készít a sellők Isten-adta erejével papirost; hogy el ne feledjük a posztó- és gyapotgyárakat s végűi a vízi- és gőzmalmok raját. Számos kiváló könyvnyomtató intézete is van Finnországnak; sőt a litográfia terén a Tilgmanné Helsingforsban az egyik legjelesebb műintézet Európában. A elektromos világítás számára is nagy gyárak épültek mindenfelé. Az iparcikkek bevitele és kivitele egészséges arányban áll- 45 -