Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1899
155 A II. számú pályamunka valamivel jobb az előbbinél. Lendületesen, bár kissé banálisán kezdi a bevezetést, de aztán annál naivabban fejezi be. Állításai még máshol is naivak; így többek közt a Martinuzzi halálát követő események tárgyalásában is. Különben érdeme, hogy Martinuzzival, a ki rászolgál, részletesebben foglalkozik, mint a többiek. Ámbár a képét mégis homályban hagyja, a mint hogy a jellemzése általában elnagyolt, hiányos, egyik hőse olyan, mint a másik. Stílusa általában egyenletesebb, mint az előbbié, sőt hellyel-közzel lendületet is vesz, de aztán megint csak ellapúl. Magasan fölötte áll az előbbieknek a III. számú pályamunka. Hibája, hogy ugyanazon gondolatot, ugyanazon szavakkal többször ismételi; továbbá, hogy a szerkezete gyönge: bevezetése, ámbár szerves része a munkának, aránytalanúl hosszú, a befejezéssel pedig egészen adós marad. De ezen hibákat homályba borítják számos jó tulajdonságai: a szép, szines írásmód, a tömör és mégis világos előadás, főképpen a hősökről és tetteikről festett változatos és szemléletes képek, a sokoldalú olvasáson, philosophikus okoskodáson alapuló pragmatikus fejtegetések. Fénypontja a 37. és 38. oldalon található részlet, a mely érettebb Írónak is dicséretére válnék. Méltó párja az előbbinek a IV. számú dolgozat. Hibája, hogy itt- ott nem fejezi ki gondolatait elég világosan; hogy mondásai és fejtegetései néhol merészek, sőt egészen hibásak. De ezekkel szemben nagy érdeme a helyes szerkezet: rövid, velős bekezdés, arányos beosztású tárgyalás, talpraesett, az eseményeket és eredményeket röviden összefoglaló befejezés. Nemcsak lelkesedik, de korhol is, ha kell. A pártoskodást jól festi s egyedül hangsúlyozza a védelem egységének szükségességét. Egyedül ennek írója érzi a krónikázás hibás voltát és mentegetődzik, sőt itt-ott sikerűi is fölülemelkednie. Stílusa nem mérkőzik ugyan meg szinességben az előbbiével, de azért szabatos és szép, költők olvasására vall. Fénypontja a 14. és 15. lapon lévő, az előbbiével vetekedő részlet. Mindezeknek alapján a III. és IV. számú pályamüveket a jutalomra egyformán méltóknak tartjuk és a döntést a kormányzó tanács bölcs ítéletére bízzuk. A kormányzó tanács folyó hó 13-adikán Bencs László, polgármester, helyettes felügyelő, elnöklete alatt tartott ülésén meghallgatta a tanártestület fönti jelentését és az alapitó levél utasítása szerint azt határozta, hogy a III. és IV. számú pályamunkák jeligés levélkéjét fölbontja és a jutalmat annak a tanulónak adja, a melyik a kettő közül általában és főképpen a történelemben nagyobb előmenetelt tanúsított. A jeligés levélkék fölbontása után kitűnt, hogy a III. számú pályamű írója Milotay István, a IV. számúé pedig Bartos Sándor. Erre a kormányzó tanács a pályadíjat, 100 koronát, a minden tárgyból kiváló előmeneteli! Bartos Sándornak Ítélte; mivel pedig Milotay István a történelemből szintén jeles előmenetelő és egyébként is szorgalmas tanuló, a kormányzó tanács azt határozta, hogy a főgymnasium pénztárából számára is jutalmul 50 koronát utalványoz ki, mi megtörténvén, márczius 15-ödikén Bencs László, polgármester, helyettes főgymnasiumi felügyelő, a jutalomdijakat buzdító beszéd kíséretében a nevezett tanulóknak tényleg ki is osztotta.
