Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1899
154 szavak kíséretében megkoszorúzza a szobrot. Emelte az ünnepélyt dr. Vietórisz József tanár tartalmas alkalmi költeménye, mely a szerzőnek kiváló előadásában maradandó hatást tett. Végül a Daloskor énekelte el a Hymnust, mely után az ifjúság testületileg tért vissza a tanintézet épületébe. Jelentés a főgymnasiumban a Kossuth Lajos-emlókalapitvány kamataira hirdetett pályázat eredményéről. (Felolvasta márczius 13-adikán Popini Albert dr., s kihirdettük márczius 15-ödikén). A főgymnasium tanártestülete a fent említett alapítvány kamataira a meghatározott időben a következő tételt tűzte ki: „A nemzeti ellenállás hősei a török hódítás kezdetén.“ Az alapitó-levélben megjelölt határidőn belül négy pályamű érkezett be: I. Jelige: „A derék nem fél az idők mohától.“ II. Jelige: „Él magyar, áll Buda még!“ III. Jelige: „Nemo me impune lacesset“ (Érkezés szerint I. számú.) IV. Jelige: „Nemo me impune lacesset.“ A pályamunkákat a tanártestületnek több tagja áttanúlmányozta s elbírálta, és e jelentés csak az illető bírálók véleményének összefoglalása és igy az ő közös javaslatuk a kormányzó tanácshoz a pályadíj kiadása iránt. Mindenekelőtt örömünket kell kifejeznünk azon, hogy intézetünk legfölsőbb osztályának ez idén aránylag csekély számú növendékei sorából négyen is sorompóba szálltak a pályadíj babérjáért. Szeretjük remélni, hogy ez örvendetes jele az ifjúság fokozódó érdeklődésének az önművelését czélzó nemes versenyre szóliló eszközök iránt. A mi a pályamunkák belső értékéi illeti, ez nagyon különböző ugyan, de a szorgalmat és törekvést valamennyinél el kell ismernünk. Közös hibájuk, nyelvi hibáktól eltekintve: 1. Több-kevesebb tárgyi botlás, hibás okoskodás, a mi arra vall, hogy az összehordott anyagot nem emésztették meg elég jól. 2. A magasabb történeti fölfogás hiánya: a helyett, hogy kultur-történeti adatokra támaszkodva, az illető hősök köré csoportosítanák korábbi életükből, nevelésükből, egyéniségükből, a megelőző eseményekből és az éppen akkori viszonyokból a hősi cselekedeteikre döntő befolyású dolgokat, fejlegetve az illető hősi tetteket eredményeikben is, és így igyekeznének kidomborítani a hősöket, több-kevesebb dicséretes próbálkozástól eltekintve, történeti adat-halmazzal állanak elő. Szóval oknyomozás helyett inkább krónikáznak. 3. A IV. számútól eltekintve, a szerkezet gyarlósága, egyenetlensége. 4. A reformációt, a mely olyan mérhetetlenül fontos tényező volt a nemzeti szellem ébrentartását illetőleg, vagy egészen kifelejtik, vagy csak futólag érintik. Az egyes munkákra nézve megjegyzéseink a következők: Az I. számú pályamunka a leggyöngébb. Minden iskolai könyvben könnyen megtalálható történeti adatok száraz kiírása, sőt zavaros fölsorolása gyarló, sok helyen homályos stílusban, önálló fölfogás és céltudatos földolgozás nélkül. A 38. lapon jut el nagy nehezen a kitűzött kérdés derekához. A mit ki kellene emelnie, azt nem emeli ki, ellenben bő lére eresztve mondja el a mellékes dolgokat. Még a befejezése a leg- tűrhetőbb. Sok helyesírási hiba csúfítja.
