Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1899

102

got: a svéd nyelvű „Saima“-t és a finn nyelvű „Földműves barátjá“-t, mely utóbbit nemsokára más kézbe adott.

A „Saima“-ban Snellmann fölemelte szavát, hogy nemzetének számos gyarlóságát leleplezze. A szatíra és gúny fegyvereivel támadta meg a nyárspolgárias kicsinyeskedést, könyörtelenül ostorozta a szűkkeblű önteltséget és igyekezett fölébreszleni hazája művelt osztályaiban a buzgó érdeklődést a kor és a haza nagy kérdései iránt, és főképpen a közösség érzetét nemzetük nagy többségével szemben, és végre a tudatot, hogy kötelességük népük javán fáradozni,

Mi sem természetesebb, mint hogy a „Saima“ nagy vihart támasztolt: az öregek fejüket csóválták; az ifjak kitörő lelkesedéssel csoportosultak köréje; a kormány pedig, melynek, Mencsikoff herceggel az élén, a néma hallgatás volt a politikája, a cenzúrát zúdította rá. Ez aztán addig viaskodott véle, míg 1846-ban végképpen el nem tiporta.

De a rettenthetetlen Snellman már a következő évben egy irodalmi havi-folyóiratot indított meg és szerkesztett 1868-ig Kuopio-ban s később Helsingforsban. Sőt hatalmas szavára sorban állottak elé finn nyelvű lapok is: a „Kanava“, a „Suomalainen“ és a „Suomi“, hogy mihamar a „Saima“ sorsára jussanak, a mint hogy a kormány a „Saima“ megszüntetése után egész sorát adta ki a, főképpen a finn nyelvű, sajtót sújtó rendszabályoknak, a viharfellegektől féltében, melyek végre az 1848-adiki, Finnországot nem érintő, nagy forradalmakban törtek ki. E rendeletek koronája volt az 1850-ben kiadott, már többször emlegetett hírhedt rendelet, mely szerint azontúl finnül csak vallási és gazdasági müveket szabad kinyomalni.

Ez a hallatlan rendelet halálos csapást akart mérni a nemzeti nyelvre és sajtóra egyaránt, de a mozgalom, a melyet el akartak fojtani, már hatalmasabb volt, semhogy többé el lehetett volna tiporni. Még 1847-ben keletkezett Helsingforsban egy heti-újság, a „Suometar“, melyet négy egyetemi hallgató szerkesztett, köztük Ahlquist; és ez a lap a rendelet után is életben maradt, s 1856-ban már 2,000 előfizetője volt. Sőt 1851-ben még egy új heti-lapot is merészkedtek alapítani Turku-ban „Hírek Turku-ból“ címen. És a kormány tehetetlenségének kiáltó bizonysága volt, hogy a „Suometar“ egyre növekvő befolyásának ellensúlyozására 1857-ben maga alapított egy finn nyelvű hivatalos közlönyt, a mely ma is fönnáll.

A svéd nyelvű sajtónak is volt mit küzdenie ez időben a cenzúra ellen. Topelius egyre sűrűbben volt kény télén lapjában a vezércikket álle- gorikus versekkel helyettesíteni. Sőt a „Reggeli Újság“ 1855-ben meg is szűnt; de még abban az évben a „Viborg“ keletkezett helyette, mely már hetenkint 3-szór jelent meg.

1862-ben keletkezett Finnországban az első svéd nyehű napilap, a „Helsingforsi Napilap“, melynek megalapítását a politikai élet újjá-