Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1899
Bevezetés, „Akármilyen gyönge és jelentéktelen is Finnország a gazdagabb országok mellett, mégis igénytelenül bár, de habozás nélkül részt követel az európai művelődés munkájának érdemében. Földrajzilag híd Nyugat és Kelet között, a műveltségnek legvégső őrállomása Észak jéghegyei tövében. Történetileg egyetlen számottévő maradványa egy hajdan hatalmasan elágazó, de most java-részben kihalóban lévő néptörzsnek, mely azonban ezen ízmos hajtásában újra él és új elemmel gazdagítja a nyugati művelődést. Műveltsége az ember tényes győzelmeinek sorozata az ellenséges természeten a fáradhatatlan türelem erejével; története kiáltó bizonyítéka, hogy mit bír el egy nép életerejének veszedelme nélkül. Ezt a földet nem lehetne hó alá temetni, ezt a népet nem lehetne kitörölni a nemzetek sorából a nélkül, hogy Észak-Európa műveltségének ragyogásán érzékeny csorba ne essék“ — így ír hazájáról jogos önérzettel Topelius, a kiváló finn író. De minket magyarokat a linnek nemcsak a Topelius-raj- zolta szép tulajdonságaik révén érdekelnek, hanem még sokkal inkább azért, mert egyetlen egy számottévő atyánkfiái széles e világon. Ezért akarok a „Finnország a XIX. században“ című ritkaszép díszmunkának, melyet tán nemsokára teljes fordításban is adhatok, nem régiben (1898) megjelent második kiadása nyomán, az ifjúság szeme elé egy kis tükröt állítani a derék finnek festői szép hazájáról. * Kis munkámnak melléklete Finnország szép kivitelű térképe, a mely a szóban forgó díszmunkában lévő térkép után készült Helsingforsban. Minthogy a térkép finn nyelvű, szolgáljanak hozzá fölvilágositásúl a következők:
