Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898
63 a honi nyelv pedig, mint mostoha gyermek, a legalsó néposztálynak, a pórságnak maradt meg, hogy legalább azt mondhassa magáról, hogy nem csak kötelességek terhei nehezednek reája, hanem jogot is élvez: joga van anyanyelvén, magyarul beszélni. És mi, nem minden büszkeség nélkül emlékezhetünk meg ez alkalommal Bessenyeiről, ki lelkesen küzdött és fáradozott azért, hogy a nemzeti nyelv az őt megillető jogokban részesüljön. Azonban századunk dicsősége marad örökre, hogy irodalmunk nem remélt magaslatra emelkedett, a késő kifejtésnek mintegy kárpótlásául támadt Petőfi Sándorunk, a kit a világ — méltán — irigyel mitőlünk, támadott Jókaink, kinek műveit a külföld, velünk versengve olvassa, harmadikul csatlakozik hozzájuk Arany János, irodalmunk aranykorszakának legnemzetibb költője. A szellemi föllendülésen kívül anyagiakban is mintha csodát akart volna tenni velünk a gondviselés, hogy a többi népekéhez képest feltűnő elmaradottságunkból hamarosan kiemelkedjünk és a legelői haladó nemzetekkel minden téren versenyre kelhessünk, egész serege támad a Iánglelkü apostoloknak, a kiknek gyújtó szavai megjelölik a boldogulás útjait, a merre haladnia kell annak a nemzetnek, a melyik nem akarja, hogy a népek nagy versenyében megelőzve, legázolva vagy legjobb esetben is utolsónak maradjon. És mint Mózes a pusztában, sziklából fakasztott forrásvizet varázsvesszejével, akként tudta Széchenyi jobbja is a nemzeti vagyonosodás forrásait megnyitni oly lalajban. a mely teljesen parlagnak, kiaknázhatatlannak látszott; kiaknázta pedig a kincseket a nemzetnek a munkásságra való serkentése, továbbá munkássága gyümölcsének a világ piaczán történt értékesítése által, szóval akként, hogy a világforgalomba hazánk is bejutott. A vagyonosodással karöltve járó műveltség politikailag is megérlelvén nemzetünket arra képesítette, hogy szabadon, maga intézze sorsát, fejleszsze korunk követelményei szerint intézményeinket: és örök hála, magasztalás és dicséret érte jeleseinknek, a magyar nemzet az utóbbi 60 év alatt különösen megczáfolhatatlan bizonyítékát adta nagyrahiva- tottságának, a mikor a szabadság, egyenlőség, testvériség fenkölt eszméinek hódolva, teljesen ezeknek megfelelő módon alakította át alkotmányát és elavult törvényeit. Népeket leigázó, hadakat leverő vitézség, törhetetlen akarat, játszi szerencse magában véve még korántsem biztosította volna szülőhazánk ezer éves fennállását, ha minden időben, a hatalom fényes polczán éppen úgy, mint a szomorú elnyomatás keserű napjaiban, nem támadnak a hazának bölcsei, fejedelmek és híveik sorából, és ha nemzetünk nem elég érett az ő bölcs úlmutatásuk követésére, tanácsaik megragadására. Dicséretére, sőt lehet mondani szerencséjére szolgál intéző köreinknek, hogy a vezérelt nép, a vezetők nyomdokait hűségesen követve, rendíthetetlen oszlopává, t'entartó elemévé vált alkotmányosságunk szilárd épületének. És igy az az osztály, a mely Verbőczyt, Deák Ferenczet adta nemzetének, törvényes intézményeink iránt tanúsított kiváló tiszot - letérői ama bámulatos érzéke által is tanúságot tesz, mely a nemze'.- fentartó középosztálynak úgyszólván a vérébe ment már át. Alkotmányos állam tervszerű kiépítése teljes polgári szabadság alapján: im ez a legfényesebb eredménye Magyarország ezer éves fennállásának és politikai tevékenységének. E haza minden munkás polgárát
