Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898
55 Jelentés a nyíregyházi ág. hitv. ev. fögymnasiumban a Kossuth Lajos-emlókalapitvány kamataira hirdetett pályázat eredményéről. A főgytnnasium tanártestülete a fent ernlitett alapítvány kamataira 1898. november havában a következő tételt tűzte ki: „Mária Terézia és II. József uralma s a nemzeti ébredés.“ Az alapitó-levélben megjelölt határidőn belül három pályamű érkezett be: I. Jelige: „Úttörőnek bukni is érdem.“ II. Jelige: „Nyelvében él a nemzet.“ III. Jelige: „Magyarország nem volt, hanem lesz!“ A pályamunkákat a tanártestületnek több tagja figyelemmel olvasta, megbírálta s e jelentés nem egyéb, mint az úgyszólván hivatalos bírálók véleményének összegezése s ezzel kapcsolatos javaslata a kormányzó tanácshoz a pályadij kiadása iránt. Általánosságban konstatálnunk kell, hogy a pályázattól több külső sikert, vagyis nagyobb számszerű eredményt vártunk nemcsak a tételnek hálás természeténél fogva, hanem azért is, mert tanulóinknak épen e korra vonatkozólag elég forrásmunka volt rendelkezésére. Múlt évben hozott azon határozatunk tehát, melylyel a pályaművek terjedelmét 60 írott oldalban szabtuk meg, úgy látszik, nem volt e tekintetben biztató eszköz, sőt az I. sz. mű szerzője azt jegyzi meg, hogy „a pályamunka maximális terjedelmének megszabása folytán az idei pályázóknak hasonlíthatatlanul nehezebb feladatuk volt, mint előzőiknek, mert — mint ugyancsak ő mondja — a felosztás egységét is nehezebb volt létrehozni, s még a nevezetesebb dolgokkal is részletesebben foglalkozni úgyszólván lehetetlennek látszott (!)“ Csak az a feltűnő a dologban, hogy épen az a pályázó állítja ezt, kinek munkájában maga az alapgondolat is elvész a részletek aprólékosságában, egységes, tervszerű felosztásról pedig szó is alig lehet. Ugyancsak általánosságban azt jegyezzük még meg, hogy a tétel szerint az volt a pályázók feladata, hogy forrásaik egybevetése után s ezekből leszűrt Ítéletük szerint kimutassák: mely okok és czélok vezérelték Mária Teréziát és II. Józsefet egész uralmuk szellemében, főképen alkotmányellenes rendeleteikben, hogy sülyed mind mélyebbre és mélyebbre a nemzet úgy is, mint politikai egység, úgy is, mint magyar társadalom s végül, hogy miként fog az öntudatra ébredt nemzet jogainak visszaállításához és nemzetiségének biztosításához? Ha a pályázók mindegyike állandóan ezt az eszmemenetet tartja szem előtt, bizonyára logikusan szerkesztett, világos képét rajzolhatta volna történetünk ezen egyik legfontosabb korszakának; e helyett azonban inkább csak chro- nologiai sorrendben tárgyalt száraz adatokat találunk a pályaművekben s legfeljebb a III. számúnak szerzője válik ki, mint olyan, ki a tételt eléggé megértette s viszonylag a legsikeresebben oldotta meg. Közös érdeme mind a három pályamunkának a kellő komolyság és szorgalom, melyet elismeréssel emelünk ki már csak azért is, mert a munkára kitűzött időt túlságos soknak nem laláljuk s a felhasználható forrásokat mégis elég bőven értékesítették; közös hibája mindháromnak a dispositio szemmel látható hiánya s ennek következményeként a szerkezet tökéletlensége, egyenetlensége. S épen ezért, nem győzzük eléggé
