Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898
4 legnagyobb közkincs, büszkévé tett minden franczia embert arra, hogy ő franczia. Az angol nyelv, melyet a XIII. században még alig ismertek az angol királyi udvarnál régóta egy Shaksperet mondhatott magáénak, ki a pathosz magaslatától a néphumor mélységéig felkutatott minden helyeket s összegyűjtötte minden szépségeit a nehézkes angolok gazdag nyelvének. S a XVIII. század már a bölcselő és szónoki, valamint a széppróza minden nemeiben remek műveket teremt. A németek sokáig nyögték a franczia műveltség jármát, ámde a német szellem sohasem volt múlófélben, pedig az állami bomlás sehol sem oly kétségbeejtő, mint Németországban 1648 után. De első sorban nem Poroszország, még ke- vésbbé Ausztria, hanem a német nemzeti szellem megteremtette a nemzeti irodalmat, mely a XVIII. században már örökszép gyümölcsöket terem. Csak Magyarországon nincs semmi. Sivárság a közéletben, sivárság az irodalomban. Itt is döngetnek ugyan bástyákat; a rendi alkotmány vedlett bástyáit döngeti Bécs, a magyar pedig védelmezi latin nyelven. Gravameneket hangoztatnak a vármegyén, ugyanezeket az országgyűlésen. Ennyiből áll a közélet, ebben nyilatkozik meg a közszellem. Egyébről nem tud, nem akar tudni a nemesi nemzet. A szatmári békétől kezdve szakadatlanul mutatkoznak a nemzeti sülyedés nyomai Magyarországon, ezzel együtt a nemzeti irodalomnak és nyelvnek pusztulása elmaradhatatlan. Csodálatos jelenség! Midőn egy egészséges nép, mely az elmúlt században alkotmáayaért, tehát nemzeti léteiéért oly dicsőséges harczokat vivott, ime békés időben lemond függetlenségéről, ősi szokásairól, ruházatáról, nyelvéről, szóval mindarról, ami nemzeti egyéniségét együttvéve alkotja! Mert ezt cselekedte a magyar a szatmári békekötés után. A fegyverletétel a majtényi síkon zárókövét képezi ama hosszú, küzdelmes korszaknak, mely a nemzetet anyagilag, sőt erkölcsileg is kimentette. A török ellen védelmeznie kellett a királyt és hazát, a király, illetve Bécs ellen pedig szabadságait, alkotmányát kellett megvédeni. És e küzdelem kétszáz évig tartott.
