Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898
27 czegő emberek ne zavarják műélvezetében. Aki mégis elóg könnyelmű volna, lmgy valami csínyt elkövessen, kíméletlenül lepisszegik és lehurrogják, mint a hogyan történt avval a fiatal emberrel, aki az egyik proscenium-páholyban ülve folytonosan beleszólt az előadásba, sőt még rákiáltott a színésznőkre is, nagy örömére a vele volt úri társaságnak, de még nagyobb bosszúságára a színházi közönségnek, mely a henczegő fiatal urat aztán derekísan lepisszegte, ki dühében úgy állt bosszút a a rendreutasításért, hogy távozása előtt a közönségre hangosan füty- tyentett e szavak kíséretében: „fütyülök rátok“ és evvel elrohant, miután beláthatta, hogy a hatalmasan megnyilatkozó közvélemény nyel nem lehet sokáig daczolni, mert vagy alkalmazkodni kell a jelenlevők kívánságához, vagy pedig távozni. A nagy érdeklődés, amelylyel a nép az előadás iránt viseltetik, ideges véralkatánál fogva majd a tetszés, majd a rosszalás zajos nyilvánításaiban tör ki, ha van oka rá, még az előadó szinészszel szemben is. A nép kíváncsisága feszült és élénk az egész előadás alatt, soha sem közömbös, vagy szeret vagy gyűlöl, mert mélyen érző lelke vagy az egyik, vagy a másik szélsőségre ragadja. Ha visszagondolunk a régi görögök temperamentumára, mely az élénkséggel és érzékenységgel a közvetlenség báját árasztotta minden cselekedetére, nem jut-e eszünkbe, hogy összehasonlítsuk őket a nápolyiakkal, azzal a néppel, amely a görögöktől származott és örökölte tulajdonságait? Ez az oka, hogy még hibáikkal is megszeretjük és rokonszenvünket állandóan megőrizzük irántuk, kellemesen emlékezve vissza közöttük töltött időnkre, s uj alkalomra várva, hogy szép hazájukat viszontláthassuk. Moravszky Ferencz.
