Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898

12

jaiban már látja a költői művek remekeit megírva s művelt közönségtől olvasva azon festői szép nyelven, melyet ő igy magasztal Magyarság ez. röpiratában: * Melyik nyelvnek is lehetne több édessége, méltósága, mélysége és könnyű kimondása, mint a magyarnak? Mind a deák, mind a franczia. mind a német görcsösebb nála. Kivált poétaságra, éneklésre, régi történetek előbeszélésére, dicsérő beszédre egy nyelv sem haladja meg.“

Mennyi faj- és honszeretet, mennyi merész ábránd egy ifjúban, aki még 18 éves korában nem tudott egyebet, mint Ovidiusnak nehány metamorfosisát.

Ámde tudja, hogy bármily erőt is egyesítsen magában, ő egyedül nem elég a nagy ábrándok megvalósítására. Nemcsak vezér, hanem sereg, még pedig rettenthetetlen sereg kell az ilyen küzdelemhez.

Ámde hol van ilyen sereg?! Nos, ebben áll Bessenyeinek örök érdeme, hogy e seregből az első csapatokat ő teremtette meg. Mert ez volt a nehéz: a tetszhalottat az első sóhajtásra bírni, reményt kelteni ott, ahol már mindenki lemondott. — 0 képes volt erre. Háromféle utón végezte e nehéz munkát. Társait buzdította, maga dolgozott s munkáival izgatott.

Társai hozzá hasonló korú és szellemű fiatal emberek voltak, elevenek, otthonról nem nagy műveltségüek és a világi gyönyörűségek iránt, mint általában az ifjúság, fogékonyak. Ámde tiszta erkölcsüek, magyarul érzők és a műveltség iránt fogékonysággal bírók. Bessenyeinek nem nagy munkába került kedvet önteni társaiba, sokkal nagyobb dolog volt a kedvet fönn is tartani. Mert a feladat nem volt könnyű; kitartás nélkül nem értek volna czélt ifjaink. De látták a példát, Bessenyei szorgalmát. Ő mindig olvasott, ha egyedül volt, otthon s az őrszobában egyaránt. Barcsay igy ir hozzá Nyitráról, a hol a gárdából való kilépése után mint kapitány állomáson volt: „Láttalak Gyuri az őrszobában felébredni és a német derékaljról felugorván, Lucanust fényes tarsolyodból kihúzni; láttalak a sanyarú életű Gato halálának olvasására aczélban, sisakban öltözni s a budai Szent-Gothárd kősziklájára felülvén, onnét a Duna és Tisza között való népeket Keve nyelvén tani-