Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898

9

clui szerezték meg Bocskainak a diadalokat, amely, Szathmárral együtt, volt a Rákóczy szabadságharcz legkitartóbb hive s a mely a nemzeti lüggetlenségnek ma is egyik legerősebb védője.

Nem véletlen az, hogy innen került ki a nemzetiség első harczosa, sőt természetes következménye a viszonyoknak. Mint már említettük a tiszta magyar megyék nemessége őrizte meg legjobban a nemzeti érzést és öntudatot, valamint azok, a kik a nyugati részektől minél távolabb megyékben laktak; igy az erdélyiek is. És csakugyan Szabolcsnak, Biharnak és Erdélynek fiaiból állott elő az első gárda, mely Bécsben hazafias lelkesedéssel fogott a munkához.

Bebizonyitott dolog, hogy Mária Terézia őszintén szerette a magyar nemzetet. Halálos ágyán senkisem mond valótlanságot; annál kevésbbé oly vallásos, buzgó hitű asszony, mint ő volt. S ő halálos ágyán is úgy nyilatkozott, hogy hálával van eltelve a magyarok iránt s utolsó perczeiben is rájuk gondol. Ezt a szeretett népet föltétlenül boldoggá akarta tenni a nemes királynő. De a boldogulás legfőbb akadályainak a műveletlen- séget s a barbár nyelvet tekintette. Hogy aztán ezek folytán Magyarországból Ausztria gyarmata lett, melyen egy eredetiségéitől kivetkezett nemzet lakott, azt már nem egészen neki, inkább környezetének, különösen az udvar körében élő magyar főuraknak kell tulajdonitanunk.

A boldogitás egyik eszköze akart lenni a bécsi magyar gárda is. A főnemesség úgyis idegen már; teremteni kell intézményt, mely nemzetietlenné, sőt németté tegye az eldeákosodott nemességet is, amely igy fogékonyabbá válik majd a czivilizáczió iránt. Ekként született meg a bécsi magyar testőrség.

De ime, csodálatos végzése a gondviselésnek, ép az az intézmény, melyet nemzeti öngyilkosságunk legfőbb eszközéül szemeltek ki, épen az lett nemzeti megújhodásunk első forrásává.

Azok az ifjak, akiket azért küldnek Bécsbe, hogy elnémete- sedjenek, a kisértés ellen pánczélt visznek magukkal, a tiszta magyar érzés és erkölcsi felfogás pánczélját. Mert erre a kettőre volt szükségök. Báróczy, Barcsay, Naláczy Erdély szülöttei voltak, Baranyait Biharmegye küldte fel, Bessenyei György és bátyja Sándor Szabolcsban születtek. Mindannyian nem bírtak több