Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1897
5 Menalcas. Meglehet akkor volt, a mikor dolgozva Miconál Rossz sarlónkkal a fát s szőllőhajtást nyesegettük! Damoetas. Hát mikor összetöréd Daphnisnak iját a nyilakkal Itten a vén bükkös közeién botorúl te Menalcas?! Fájt érette szived, látván a kicsinyke gyereknél, S ártani nem bírván, meghaltál volna dühödben. Menalcas. Mit tegyen akkor az úr, ha ilyet mer holmi gazember? Azt se hiszed, te zsivány, hogy láttam, mint rabolád el Éber ebek közepett Damontól csellel a kecskét? Persze kiáltottam: vajh, merre szökött ki a ficzkó? Tityrus összetereld a nyájt .............te a sásba lopóztál. D amoetas. Mintha nem is tudnád, hogy Damon a bakkal adósom: Hisz’ dalversenyben győztem le szerényke sípommal. Az jogosan csak enyém, hiszen ő maga nékem ígérte . . . Mit tehetek, ha utóbb nem akarta kiadni magától? Menalcas. Mit, te sípon győztél? hát volt-e kezedbe valódi Sip, te ügyetlen?! egész más az, mint általutaknál Fülsértő szereden nótákat ereszteni szélnek. Damoetas. Jó, hát mindenikünk tűzzön valamit ki jutalmúl S döntsön a versenyezés; van üszőm ellen kifogásod? Két borjút szoptat, magam is kétszer fejem őt meg! lm felajánlom előbb; nos mondd, te mit adsz, ha legyőzlek? Menalcas. Már én nem mernék semmit se lekötni a nyájból: Otthon az édes atyám, meg a mostoh’ anyám a julmyájat Kétszer is olvassák napjában, ez a gödölyét is. Ám, ha azóta eszed nem jött meg, hát felajánlom Ékes hükkpoharam, drágább bizonyára üsződnél: Isteni Alcimedon faragá művészi kezével, Mesterileg vésett szőllő kanyarói körülötte, Kúszó lombja között halványzölden fut a repkény.
