Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1897
II. Az 1848-ik évi törvények szentesítésének 50-dik évfordulóján rendezett ünnepélyen elmondotta: iVlartinyi József. Kedves tanuló ifjúság! Egy hónappal ezelőtt, ültük meg az 1848. évi márczius 15-dikének 50 éves jubileumát Megültük méltán és szivünk szerint. S hiszem is, hogy inig magyar él a négy folyó és három bérez országában, ünnep leszen az, miként ünnep marad a karácsony, a husvét, vagy a pünkösd napja, amikor a hivő, a keresztény a megtestesült szeretetet imádja, a lélek halhatatlanságát vallja s a szent lelket veszi. Igen, a márczius 15-dikének napját olyan ünnepnek kell tartanunk, amikor a magyar ifjúság, a társadalom szive megtelt szent lelkesedéssel, amikor újjászületett, amikor feltámadott az a magyar szabadság, melynek megteremtésén hazánk legkiválóbb fiai évtizedeken át szent buzgalommal munkáltának El nem hihetem tehát, nem tudom elképzelni, hogy különösen az ifjúság szivéből pusztulna ki e nagy napnak tudata, emlékezete; fel nem tehetem, hogy a magyar ifjúság szivéből kiirtható lenne a kegyelet érzése azon dicső férfiak emléke iránt, kiknek hazánk újjászületését köszönhetjük. Oh nem, kedves tanuló ifjúság, márczius 15-dike mindenha ünnepnapod leszen. Ma 1848. évi április 11-dikének ötvenéves évfordulóját ünnepeljük, ünnepeljük anélkül, hogy szembe állitanók e napot márczius 15-dikével. Ezt tennünk nem lehet, ezt tennünk nem szabad. Mindkét nap egyformán emlékezetes napja történetünknek. Az egyik, amint már jeleztem, a magyar ifjúság, a társadalom megmozdulásának nevezetes napja a magyar szabadság érdekében, a másik, a nemzeti és királyi akarat szerencsés
