Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1896
és a szegény remete felé fordult résztvevő tekintetünk. Durva csuhában, nélkülözéssel küzdve, eltaszitva magától a civilizatió lélekemelő kincseit él itt egy ember még, a kinek csak kinézéséből lehet arra következtetnünk, hogy ember-testvérünk. Maga számüzte-e önmagát, vagy borzasztó bűntudatának mar- dosó Fúriái késztették arra, hogy ide meneküljön, vagy talán ájtatos lelke közelebb érzi itt magát, egy borzalmas tűzhányó közelében, a hatalmas istenséghez, nem tudom. Annyi azonban bizonyos, hogy egyenlő Ítélettel szerencsétlennek tartottuk, megesett rajta a szivünk s széles kalap-perzselyébe hullattuk filléreinket. Gyakran találkoztunk a hegyről lefelé siető kocsikkal s ez a tapasztalat némileg megnyugtatott a hontalan szegény remete sorsa felől; mert az éhenhalást kizártnak tekintettem reá nézve, sőt ha az emberi gyarlóság gyökere még egészen ki nem száradt életereiből, koldulással szerzett fillérein még jó napot is láthat olykor-olykor a tündéries Nápoly városában a szegény remete! Elmaradt a kultivált terület. Megszűnt az élet; beléptünk a halál birodalmába. Csak itt-ott erőlködék még a régi dús talajon felemelkedni egy-egy csipkehokor. Nem mintha az égallj ridegsége fojtaná el benne az életet, óh nem! hanem a sokszor megújult hamueső, lávafolyam sziklakemény kérge nem tűr, nem táplál életet. A Vezuvhegy oldalán kigyódzva felkapaszkodó — különben jól gondozott — kőút végpontja az Observatorium. Alig egy-két száz méternyi távolban tér el a tűzhányón felvezető út a csinos villaszerű épülettől, hol a tudomány szolgálatában éli napjait az észlelő intézet személyzete. Kirekesztve a társadalomból, rideg, kopáy sziklák között, egyetlen zenéje a száguldó vihar üvöltése és az előtte emelkedő vulkán bömbölése, melynek hangjára, mint az elkényeztetett gyermek majszolására, folyton éber figyelemmel hallgatnak. — Ez intézet kizárólagos czélja a vulkán működésének megfigyelése, a földrengések észlelése, általában a kitörést előző és követő tüneményeknek tanulmányozása a tudomány érdekében. Szép feladat és nemes elhatározás, nélkülözni és szenvedni tudni a tudományért! Az ismeretek szerzésében több élvezetet
