Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1895

32

kritos készített. Felemlítjük végül a nagy szobrásznak helytelenül tulajdonított művek között ama két kolosszális szobor egyikét, a melyek Constantinus thermáinak bejáratát díszítették és még manapság is láthatók Rómában a Monte-Cavallo-téren, a hol 1589-ben V. Sixtus rendeletére állították fel. Ezek mint tudjuk, a Dioskúrokat ábrázolták lovaik mellett és egyiküket egy felirat a Pheidias műve gyanánt jelöli meg (OPVS PHIDIAE), mig a másik Praxitelés nevét viseli, (OPVS PRAXITELIS). Hanem a primitiv feliratok, melyek a talapzaton olvashatók, modern másolatok és nem régebb keletűek időszámításunk negyedik századánál és ez a körülmény nagyon alászállitja az egésznek értékét. A mi a szobrokat illeti, ezek a Lysipposnál későbbi időből való bronz eredetieknek antik másolatai és ez apokryph jelzések csak azt bizonyítják, mennyire népszerű volt a Pheidias neve még a császári korszakban is. ')

Ismeretes már előttünk, mennyire zavarosak és ellentmondók a Pheidias életének utolsó éveire, a Parthenos befejezését követő perre, végül a nagy mester halálára vonatkozó hagyományok. A mai tudomány meg- kisérlette már egy párszor e nehéz probléma megfejtését, a nélkül azonban, hogy a javasolt megoldások is megegyeznének egymással.2) S mivel itt nincs helye a kútfők kritikai vizsgálatának, azért csak a kérdés rövid összefoglalására szőri tkozunk.

Az bizonyosnak látszik, hogy a Parthenon munkálatai alkalmul szolgáltak 438 után Pcriklés ellenfeleinek unszolására indított ama törvényszéki vádra, mely Pheidias ellen irányult. Aristophanés a Béke czimü és 421-ben előadott komédiájában gyöngéd czélzást tesz ez eseményekre és azt állítja, hogy Pheidias ellen indított per is egyik oka volt a peloponnésosi háborúnak. íme ily szavakat ad Hermésnek a szájába, mikor az athéniekből álló karhoz fordul: „Pheidias szerencsétlensége bontotta meg a békét legislegelőször; azután Periklés, attól való féltében, hogy őt is balsors éri, és tartva attól, hogy a ti kegyetek ingatag, felgyújtotta a várost azért, hogy kikerülje a saját megaláztatását.“ 3) Visszhangja ez ama szenvedélyes vádaskodásoknak, melyekkel Periklés ellen léptek fel a háború kezdetén; azt állították ugyanis, hogy azért idézte fel a külső harczokat, hogy a zavarból meneküljön; s mert őt •)

•) A feliratok történetére nézve, lásd, Loewy, Inschriften griech. Bildhauer, 494. sz. E szobrokhoz fűződik ama középkori érdekes legenda emléke, mely szerint Pheidias és Praxitelés, Tiberius császár idejében élt két philosophus volt. Mirabilia urbis Romae, ed. Parthey, 1869. 34. 1.

'-) Lásd különösen, Sauppe,, Goettinger Nachrichten, 1887, 173. Petersen, Arch. Zeitung, 1867, 22. 1. E. Curtius, ugyanott, 194. 1. Brunn, Berichte der buyer. Akademie der Wissenschaften, 1878, 460. 1. Müller-Strubing, Die Legende vom Tode des Pheidias, (Jahrbücher für classische Philologie) 1882. 289. s köv. 1. Loeschcke, Phidias Tod, az Arnold Schaefernek dedikált Historische Untersuchungen ez. műben, 1883, 25-—46. b R. Schoell, Sitzungsberichte der buyer. Akademie, 1888, I.

3) Aristophanés, Béke, 603. s köv. 1. Pheidias perére vonatkozólag a költő igen tág értelmű kifejezést használ: „ . . . ‘Peiőúrs xaxüig . . .“