Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1894

m ségbe vonjuk szerző obiectivitását, de feltevésünket alapjában dönti meg ez egy idézet a munka 201-ik lapjáról: „Bethlen gyarlósága mentséget talál abban, hogy magánérdeke a közérdekkel szorosan egybefűződött.“ Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy általában véve melegen, sőt lelkesen hivatkozik számtalanszor Bethlennek alkotmányos- és vallásszabadságunk védelmezésében szerzett halhatatlan érdemeire. Fölemlítendő jó tulajdonsága bizonyos önállóságra való törekvés és bátorság Ítéletének kimondásában, de máskülönben erre nézve is elmond­hatjuk, mint az előbbire azt, hogy a szerző mindent megnézett, de nem mindent látott meg; a mivel azt hiszszük, elég érthetően adunk számot benyomásunkról. Mindkét munkát szorgos kutatás és alapos tanulmányozás teszi érté­kessé ; e két jelesség meg van a harmadikban is, melynek jeligéje: „Küzdj és hízva bízzál!“ De ezeken felül e Il-ik számú dolgozatnál annak kijelen­tésétől sem zárkózhatunk el, hogy benne az eddig fölsorolt jelentékeny hibák a legkisebb mértékben találhatók fel. Külsőségek, nevezetesen szép, úgyszólván költői előadás tekintetében talán még mögötte is áll másik két társának, de talán épen ennek tulajdonítható azon mérséklet, mely egyik irányban sem ragadja túlzásba Íróját. Egyszerű, keresetlen, igazmondó, őszinte. Gondolatmenete nem vész el a részletekben, nyugodtan, mondhat­nám biztosan tekint végig az adathalmazon s munkájának minden része közt meg van az a kellő egyensúly, mely legjobban segíti elő a mű egysé­gét, összefüggését. Erős protestáns érzése tagadhatatlan, de sohase sodorja szertelenségbe. Nem utolsó érdeme, hogy pontosan megszabja a földolgo­zandó kérdés határait s mindhárom pályázó közt a leginkább van tisztában azon viszonynyal, melyet Bethlen és a 30 éves háború közt megállapítani lehet és kell. Ily eljárás mellett szerencsével kerülte el szerzőnk úgy a következet­lenség, mint homályosság veszedelmét. Megesik ugyan rajta is, hogy vala­mely állítását nem azon a helyen bizonyítja, a hol természetszerűleg vár­nék, sőt 2—3 kérdésre, mely bárki előtt fölmerülhet, adós is marad a felelettel, mint pl. a 16-ik lapon, hol azt említi, hogy Bethlen kiengesztelte népét, de nem adja okát, miért kellett ezt tennie ? vagy a 94-ik oldalon is feleletet vártunk volna azon kérdésre, miért nem várta be a fejedelem a beszterczebányai értekezlet eredményét? stb. Mindezen kevésbbé jelentékeny hibák leszámításával e Il-ik számú pályaművet határozottan értékesebbnek valljuk a másik kettőnél s absolute is érdemesnek tartjuk a meg jutalmazásra, feltéve, hogy szerző az alapító­levélben foglalt minden követelménynek megfelel. De elismerjük az I-ső és III-ik számúnak érdemeit is, különösen azon szorgalom tekintetéből, mely- lyel szerzőik kétségtelen iparkodásukról tettek tanúbizonyságot, miért is e két pályamű szerzőjét megdicsérendönek tartjuk.“ A főgymnasiumi tanács, a tanári karnak ezen birálatos véleménye alapján, a „Kossuth Lajos emlékalapitványnak“ 1894. évi kamatját, 50 frtot, a Il-ik számú pályaműnek Ítélte oda. Szerzője Jakab Mihály VIII-ik osztá­lyú tanuló volt, kinek mint különben is jó magaviseletü és a magyar tör­ténelem tanulásában szorgalmat kifejtett és szép eredményt felmutatott tanulónak biztató és lelkesítő szavak kíséretében adta át márczius 15-ikén Bencs László helyettes felügyelő a megjelenésben akadályozott főgymn. fel­ügyelő helyett a pályadijat. A másik két dicséretre méltatott munkának szerzői Gara Zoltán és Furmann Lajos voltak, kik épen úgy, mint a pálya-

Next

/
Thumbnails
Contents