Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1894
172 szokatlan előzékenység; de az ember Itálián keresztül Nápolyig már annyira beletörődik ebbe is, hogy szó nélkül teszi le markába a vaskos soldókat. Igazi magyar kocsis inkább éhen halna meg, semhogy borravalóért nyújtsa ki kezét addig, mig az úr ezzel őt magától nem kínálja meg. A magas hegyoldalon fekvő ,Tramontana“ elég szívélyesen fogadóit bennünket, remélve, hogy egy pár napi itt tartózkodásunk alatt tisztességesen meg fogjuk fizetni a nagy vendégszeretetet. Megérdemelte volna minden tekintetben. Hiszem, nem csalódott! De hiába volt összetörve minden tagom, hiába láttam magam előtt a fogadóbeli kényelem minden lehetőségét . . . csak kifelé vonzott tapasztalni vágyó lelkem a nyüzsgő tömegbe s oda, hol a Tyrrhenumi tenger hullámai eszeveszetten csapkodják a partok erős falazatát. Harmadmagammal csakhamar neki indultam az ismeretlen utcza- tömkelegnek. Nem volt nehéz eligazolni a főbb pontok között: előttem egy csomó ház, ezen túl meg a tenger fodros hullámaival. E kettő között kellett csak mozognom és el nem tévedhetek. Alig két-három méter széles sikatoron-át, piszkos és viszataszitó külsejű házsorok között vezetett le tekervényesen utunk a Riviera di Chiajára, Nápoly egyik legszebb sétányára. A ,,legszebb“ szó azonban nem magát a Ghiáját illeti, mert itten bizony semmi szép sincsen; sima, egyforma falazatú három-négy emeletes házak sora ez, összezsúfolt lakásokkal, a kik elég ízléstelenül szennyesieket a felsőbb emeleti ablakrostélyokon kiteregetve száritgatják, akár csak a római „Borgo“ minden kritika alatt álló piszkos házain látható; hanem illeti a mellette elterülő 1125 méter hosszú „Villa nazionalét,“ mely a tenger mentén fekvő igazi remek sétány. Ha nem láttam volna rajta széles leveleikkel terpeszkedni a sugár pálmákat, a konife- rákat, egyéb délszaki remek cserjéket, ha a tarka szinvegyületü ruhát viselő járó-kelők tömege nem bilincselte volna le annyira figyelmemet, ha a nápolyi tengeröbölnek bárkákkal, lebegő csónakokkal megrakott felszíne nem juttatja eszembe, hogy idegen földön járok : az ellőttem annyira ismeretes ákáczok, melyekkel a sétatér nagy része be van ültetve, szabolcsi otthonomra emlékeztettek volna bizonyára. A sétatér egész hosszában mindkét felől hires emberek mellszobraival, jeles mesterművek sikerült utánzataival van felékesitve. A tér egyik szaba- badabb részén négy oroszlán-szobor szája ontja a vizet,' ettől jobbra egy műcsarnok, balra pedig az aquarium áll. Ezt a stettini származású tudós Dohrn Antal alapította 1874-ben, s a németbirodalom anyagi támogatása mellett tesz jeles szolgálatot e nagyszerű alkotás a tudománynak; saját hajókkal rendelkezik az aquarium felügyelősége a tenger kikutatására. Benne mintegy 60 elkülönített rekeszben a tengervilág élő alakjai hemzsegnek előtted, csillag, virág, korallalakok, repülőhalak, csigák, pókok, rákok és más ezerféle csodái a mély tengereknek. És ezek mind élnek és ott táplálkoznak, sza
