Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1893
20 szavában kijelentett mondatnak alanya se értelmileg, se metre- cailag nem lehet Pollio, mig Schaper-nek általunk legjobbnak tartott orbis-féle magyarázata minden irányban kielégitő. Asinius Gallus szavai részint ezek alapján, részint csupán születési évének véletlen összetalálkozása miatt bizonyítás tekintetében kellő értékükre reducálliatók. Mindezekkel szemben azon állításunk, hogy a költemény első 17 sora Octavianusra illik, már a 2-ik tételből is következik. mely szerint e költemény jóval később készült a többiek legnagyobb részénél; még jobban kiviláglik a 10-ik sorból, hol Apollo van említve, ki védő istene volt Octavianusnak, továbbá a 14—17 versekből, melyek Octavianus istenitésére vonatkoznak. És aztán, hogy a 18-ik sortól kezdve végig Marcellusról van szó, majdnem kétségtelennek látszik először azon kiolvasható költői szándékból, hogy a megkezdett munka után még áldásosabb folytatásnak kell következnie oly férfiú által, kit magok az istenek ruháznak fel a legszebb tulajdonságokkal s a ki nem lehet más, mint Marcellus az utód, az örökös; másodszor azért, mert a béke fentartójához kötött feltételek mindegyike meg volt a köztiszteletben és becsülésben álló derék Marcellusban. E positiv bizonyítás után más férfit keresnünk nem kell, mert találnunk nem lehet. 4. A költő nem jósolja, hanem óhajtja az aranykort s óhajtásának reális alapját találván az uralkodó személyében, kifejezi azon meggyőződését is, hogy a harczok befejeztével s az egységes birodalom megalkotásával állandó béke lógja boldogítani a hazát s ez örök békének sok üdvös alkotása legszebb gyöngye lesz az új fejedelem koronájának. E szép alapgondolat, melyet rövid költeményünk minden sora megvilágít, a IV-ik eclogára, mint politikai társadalmi munkára az eredetiség bélyegét nyomja s költőjében a legtisztább honszeretettől áthatott, az uralkodó czélját megértő s eszközeit helyeslő igazi római férfiút állítja lelki szemeink elé.
