Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1893
Lukács Ödön Vili. osztálybeli tanuló jelenlegi tanítványai nevében üdvözölte következőleg a szeretett igazgatót, miközben átnyújtotta a szép mivű aranyozott ezüst serleget, mint a ta- nuló-iíjuságnak emléktárgyát. Mélyen tisztelt Igazgató tanár Úr! Kérünk, vedd szívesen, hogy a tisztelők e díszes körében mi, a legkisebbek; szintén előállunk s a tisztelet, hódolat és tanitványi ragaszkodás érzelmétől átliatottan emeljük fel szavunkat tehozzád. Hódoló tisztelet az, mit irántad érzünk; hiszen mi közvetlenül hatása alatt állunk még annak a jótékony munkának, melylyel 25 év óta nevelted a tudománynak, a közművelődésnek, a hazának a serdülő nemzedéket, a jövő reményeit! A tiszteletteljes ragaszkodás és szeretet érzelme az, mely eltölti e pillanatban szivünket, mert hiszen még fegyelmezésed is az atyának hő szeretetével van párosulva annyira, hogy benned apánk után szerető apát látunk és tisztelünk. Engedd meg tehát, hogy abba a koszorúba, melylyel az örömnapon érdemeidnek hódol a köztisztelet és elismerés mi is oda fűzhessük a hála nefelejtseit és a tisztelet örökzöld virágait hű és önfeláldozó gondos fáradozásodért imaszerü közös óhajunkat bocsáthassam az egek urához, hogy munkás és nemesen folytatott élet pályádat, hosszúra nyújtsa s tegye boldoggá a minden áldásoknak Istene ! Élj soká ! Élj soká! Rendkívül megható volt a válasz, amelyet az ünnepelt mostani tanítványaihoz intézett a Lukács Ödön szavaira. Itt elemében volt, itt mint tanár szólhatott azokhoz, a kiknek lelke reá van bízva. A beszéd minden mondata megérdemli, hogy külön-külön átgondolják, fontolóra vegyék az ifjak, oly becses. Egész terjedelmében igy hangzik : Kedves barátim! Nemes ifjúság! Nagyon szépen köszönöm azon jó kivánatokat, melyeket a tanulóifjúság nevében Lukács barátunk intézett hozzám. Örül a lelkem, mert ismételten meggyőződtem arról, hogy sziveitekben él a hála, a szeretet azok iránt, akik veletek jót tettek. Köszönöm az emléktárgyat, melyet az ifjúság nevében átnyújtottatok: kedves emlékeim között fogom azt megőrizni. De azt hiszitek, hogy ezzel megelégszem? Nem. Kérek még mást is, kérek sokat. Mindenek előtt azt kérem, legyetek szerények járástok-, kelés- tekben, iskolában ép úgy, mint az utczán. Azt kérem tőletek, legyetek munkásak, szorgalmasak, nem feledve soha, hogy manapság csakis munka által oldhatja meg az ember feladatát. Kedves atyámfiai! izzadsággal, fáradsággal kell ma megkeresni a kenyeret s mindenek felett a becsületet. Kérlek benneteket, ápoljátok a tiszta, vallásos érzel— 34 —
