Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1893
Io ifiért ilyesmi sehol sincs említve; hanem igenis elmondja á maga módja szerint azt ami szivén fekszik, mikor látja a hosszas harczok után bekövetkezett béke áldásait, mikor tudja, hogy a consul- nak nagy része van benne, — s kifejezést ad azon meggyőződésének, hogy ezentúl még jobb világnak kell bekövetkeznie, mert hiszen a sibyllák könyvei is aranykorszakot hirdetnek. Csakhogy az emberek magok is jobbak legyenek, mint a milyenek eddig voltak s Lucina kegyes legyen a gyermekhez, az uj generatió- hoz, ha ilyen majd világra fog jönni. Mennél kívánatosabb a jövő boldogság, annál inkább óhajtanunk kell ily nemzedék születését. „Jöjj hát, gyermek!“ — fejezi be szavait s „boldogságodban tedd magad érdemessé arra, hogy benned maguk az istenek is gyönyörűségüket találják!“ VII. A jóslat-magyarázat lehetőségének első felét ekként kizártnak találván, vizsgálódásunkat a másik irányban folytatjuk tovább, midőn a kutatókkal együtt azt keressük, hogy ki az a gyermek, a kinek meg kell születnie, hogy az óhajtott aranykor a maga teljességében tündököljön? Az előbbi fejezetekben kifejtett magyarázat nem ment fel azon kötelezettség alól, hogy a kérdésre nézve elágazó vélemények főbb tételeit ismertessük, bár előre ki kell jelentenünk Ribbeck-kel, hogy „a hiteles tények, melyeket az ó-kor hagyománya e csodálatos költemény magyarázatára nyújt, nem teljesen elégségesek“ (A római költészet története. Fordította: Csiky Gergely. II. k. 47 1.) s lehetetlen tagadnunk, hogy a számtalan felfogásban és fejtegetésben még eligazodni is bajos dolog. Azok, a kik a 714-ik évet állapítják meg a IV-ik ecloga készítésének datumaúl, a mikor épen C. Asinius Pollio, a Vergilius első pártfogója volt az egyik consul, minden kételkedés nélkül ragaszkodnak Asconius Pedianusnak azon szavaihoz, melyek szerint magától C. Asinius Gallustól, a consul íiától hallotta, hogy Vergilius e költeményt az ő tiszteletére irta (idézve Servius commentárjában a 11-ik sorhoz) s biztosra veszik, hogy Suetonius ezen tudósítása: ,C. Asinius Gallus orator, Pollionis
