Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1893

0

Mégis megmaradand emléke a régi hibának,

Ez biztat, hogy a tengereket járjuk be hajókon, Építsünk falakat s műveljük ekével a földet.

És megujúl Tiphys, megujúl Argó, kivel együtt 35. Válogatott hősök mennek, megújulnak a harczok S Trója alá ismét kivonul majd a nagy Achilles.

Ám mikoron lassan már férfiúvá gyarapodtál,

Nem kel a kormányos se hajóra fenyőfa-hajóján, Mindenhol mindent terem a föld, nincs csere többé. 40. Nem vágyik se kapára a föld, se kaczorra a szőllő, És az erős szántó se kínozza igával a barmot;

Nem szükség ezután színesre befestni a gyapjút,

Szép bíborpirosan legelészget a kos mezeinken;

Majd bíborgyapját sáfránysárgára cseréli 45. S a legelő juhokat megfesti magátul a sandyx.

S a változhatlan sors képviselői, a Párkák Munkájok közepet! mondják: „így tűnjetek, évek!“

Itt az idő, Jupiter nagy sarja, kegyeltje az égnek. Késedelem nélkül töltsd bé fényes hivatásod !

50. Jer, földünkre tekints, a nagy égbolttól remegőre És a világegyetem-, tengerhullám- s magas égre;

Nézz le reá s minden fog örülni a drága jövőnek.

Vajha megérhetném életben e boldog időket,

Vajha maradna erőm méltón elzengeni tettid:

55. A thrák Orpheuson diadalt nyernék dalaimmal, Linuson is, pedig ezt nemzette a bájos Apolló,

Mig Orpheus a dicső s nagy Calliopea szülötte.

0 akkor ha velem maga Pán versenyzene, mégis Én lennék győztes, ha a bíró jól tud Ítélni.

60. Jöjj gyermek, mosolyogva tanúid ismerni anyádat:

Tíz hónapja viselt gyötrő fájdalma megenyhül.

Jöjj s mosolyogj, kire nem néztek mosolyogva szülői, Nem leszen az méltó a nagy istenek égi lakára.