Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1892
12 megszakítása egy szobor kedvéért, mutatja, hogy e tag fontosságával az építő nem volt tisztában s nem fogta fel azt a lefutó boltgerinczek támasza és folytatása képen. Igaz ugyan, hogy itt a faloszlop gyenges'généi fogva mint a boltozat valóságos hordozója nem szerepelhet, (lévén ez a falak és a támaszok feladata), de igen is jelzi azt, s e jelzés elmulasztása szítén hiba. E felfogás a styl haldoklásának idejére vall. A faloszlop feje felett összesen hét gerincz ágazik ki, melyek közöl kettő falgerincz egy keresztgerincz, a többi diago- nális irányban halad. A gerinczek eredetüknél, a ka pitéi felett csak kevéssé domborodnak ki, e bekezdések is a hajlított fára emlékeztető tagokkal vannak átfonva. A fa tulajdonságának kőben való kifejezése szintén a styl hanyatlásának egyik jele. A tőből átlós irányban kifutó gerinczek nem a saját, hanem a harmadik szomszédos osztály átellenes faloszlopa felé tartanak s ily módon egy hálós gerincz rendszer keletkezik, mely az apsis záródásnál még komplikáltabbá válik. Ily gerincz szerkesztés mellett lehetetlen a gerinczeket a boltozat hordozó váza gyauánt tekintenünk. Különben is a boltozat, (melynek vastagsága jelentékeny: 18 54 m) első pillanatra teljesen az egyszerű félkörives dongabolt hatását teszi a szemlélőre, melyen a gerincz hálózat csak mint maszk szerepel. Tényleg azonban a bolt nem képez teljesen egy henger felületet, hanem a hálóboltnak megfelelőig darabonként vannak a boltsüveg részek építve, bár mindegyik háló szemnek nem felel meg külön-külön épített süveg. Mindennek daczára az eltérés oly csekély, hogy a boltozat inkább vehető darabonként épittett félkörives boltnak, mint csúcsívesnek. Hogy az egész boltozás a téglából épített részre és nem a porhanyó kőből faragot gerinczekre (mint hordozó részre) volt alapítva, kitetszik abból is, hogy e gerincz darabok, minthogy egy földrengés után megerősítésük kívánatosnak látszott, vaskapcsokkal vannak a téglabolthoz erősítve. A \iszony tehát a boltsüveg és gerincz között megfordított, az előbbi tartja az utóbbit, a mely felfogás szintén a hanyatlás korát jellemzi.
