Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1891

tí

a memoria és actio jó emlékezőtehetségtől, szép hangtól és jó termettől függ.

A szónoklat egyes részeinek vizsgálatánál a genus indi- ciale, mint legfontosabb részesül különös figyelemben.

A szónoklat részei tudvalevőleg:

A bevezetés (exordium), melyet ismét principium-ra és insinuatio-ra osztanak.

2. Az elbeszélés (narratio).

3. A tétel, thema, (propositio) s a beszéd felosztása, (partitio, divisio) melyet bevezetésnek lehet tekinteni a következő részhez.

4. A bizonyitás, érvelés, (argumentatio, probatio, confirmatio).

5. A' cáfolás, (confutatio, refutatio, reprehensio).

6. A befejezés, (conclusio, peroratio) melyet még a kitérés előzhet meg (digressio).

Az egyes részeket bővebben is megmagyarázzák a szónoklattanok.

A bevezetés vagy a személyből (a szónok, vádló, ellenfél, bíró személyéből) indul ki, vagy az ügyből, vagy mind a kettőből. Ennek megfelelőleg pontos utasitás volt arra nézve, hogyan kell kidolgozni a bevezetést a szerint, a mint a szóban forgó ügy az erkölcsileg jó (honestum) vagy a rósz és aljas (turpe, humile) vagy e tekintetben kétes (dobium, anceps) vagy a feltűnő és homályos (obscurum) kategóriájába esik.

Néha formális bevezetés (principium) helyett csak mintegy rejtve kell hallgatóit a szónoknak ügye érdekében megnyerni (insinuatio), ha csúnya dolgot kell védenie; más eszközökkel rendelkezik a figyelemgerjesztésre, mással a hallgatók jóindulatának megnyerésére; utóbbit úgy éri el a szónok, hogy a saját személyét kiemeli, ellenfelét pedig árnyoldalairól mutatja be; magasztalja saját ügyét, az ellenfélét kicsinyíti.

Az elbeszélés (narratio) vagy a szóban forgó ügy elbeszélését tartalmazza, vagy analog esetet; a hallgatók felviditására el lehet esetleg beszélni a monda (fabula) világából vagy a történetből (historia) is valamely esetet. Az elbeszélés rövid,