Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1891
tehetség kell hozzá, hogy e háromban a kellő mértéket be tudja tartani. Nem könnyű megítélni, mi tartozik tárgya körébe és az adott alkalomhoz. Az ékesszólásnak is, mint minden egyébnek, ízlés az alapja. Az életben is, a szónoklatban is legnehezebb eltalálni, mi illik, mi nem. A görögök prepon-nak, a latinok decorumnak mondják. Ennek nem ismerése miatt a költészetben és szónoklatban gyakran megesik a hiba. A szónok nemcsak gondolataiban, hanem szavaiban is szem előtt tartja az illem- szabályokat. A mily különbség van hallgatóinak sorsa, állása, tekintélye, kora, továbbá a hely és idő között, olyan különböző gondolatok és szavak illenek beszédébe. Hibát követhet el a beszéd egész irányára, a saját vagy hallgatói személyére, a bírák vagy ellenfelek személyére nézve, sőt tárgya és szavai megválasztásában is. A határt, mennyire mehet, soha sem szabad túllépni, és pedig azért nem, mivel a túlzáson hamarabb megbotránkoznak, mint azon, ami a mértéket meg nem üti. Erre gondol Apelles is, midőn azt mondja, hogy hibába esnek azok a festők is, a kik nem veszik észre, mennyi az elég. Mivel az illem, minden szavunkban és tettünkben, a legcsekélyebben és a legnagyobban egyformán nyilvánul, nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire vigyázni kell reá; lényegileg tehát nem egyéb, mint az időköz és személyekhez illő alkalmazkodás, mely nemcsak tettekben ás szavakban, hanem a fellépésben, arczkifejezésben és taglejtésben is érvényesül. Az illetlen dologtól óvakodik a költő, festő; a szónok sem kevésbé. A szónoki beszédnek egyes részei az ügyek és alkalmak különbözősége szerint különféle kidolgozást igényelnek, kérdés tehát, melyek a különféle szónoklatok mintái? Mindenekelőtt az attikai szónok beszédéről kell szólanunk. Beszédje szerény és igénytelen, utánozza a társalgás nyelvét, ezért még legtehetségtelenebb hallgatói is azt hiszik, hogy ők is tudnak úgy beszélni. Mert ez az egyszerű beszédmodor könnyen utánozhatónak tűnik fel; de hogy a valóságban nem az, belátja, a ki próbát tesz vele. Bár nem nagyszerű a nyelvezete, mégis erőteljes. Bizonyos fokig fesztelen, szabadon folyik, de nem csapóiig féktelenül. Szavait mesterkéletlenül illeszti össze; még azon hangörben is, mely több magánhangzó 2* — 19 —
