Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1891
13 — az, amit Írásban gondosan megfogalmazunk. Írás közben min* den találó érvünk eszünkbe jut, mivel lelkünk egész erejével, megfeszített figyelmünkkel keressük őket; a szavak és gondolatok egyenletesen helyeződnek el; kellemesen, rhythmiku- san hangzanak. Ezzel aratnak tetszést a nagy szónokok. Ezen előnyöket csak az szerzi meg magának, a ki nagyon sokat irt, nem pedig a ki a rögtönzött beszédben gyakorolta magát. Szónoki beszédek olvasása is ajánlatos, mert a különböző tárgyaknak megfelelő nyelvezetre tauit meg. A hang, testmozdulat és nyelv gyakorlása tekintetében nem elég a szónokot, de szükséges a színészt is megfigyelni, igy lehet legjobban kikerülni a visszataszító mozdulat elsajátítását. Az emlékezetet a szóról-szóra való tanulás igen erősíti, nem rósz ily gyakorlatoknál a gondolatokat bizonyos helyekhez vagy képekhez fűzni sem; a nyilvánosság előtt való fellépést szintén meg kell szokni; a tömeg, a zaj ne hozzon zavarba. Elkerülhetetlenül szükséges olvasgatni a költőket, tanulmányozni a történelmet és tudományos írókat. Mindeme sok rendbeli ismeret mellett még azon alakzatok tudása is megkivántatik a szónoktól, melyekre a szónoklattan tanít; mert ezeknek a használata adja meg a szónoki beszédeknek az igazi szónoklati jelleget. Természetesen a beszédek minőségétől függ kisebb vagy nagyobb mérvben való használatuk. Ugyanis háromféle szónoklat van; egyikben-tnásikban kitűntek ugyan nehányan, de mind a háromban nagyon kevesen. Voltak nagyszerű szónokok, a kik magasztos gondolatokat fejtegettek; e nemű szónoklatban egyesek nyelvezete homályos és darabos volt körmondatok nélkül, másoké simán kidolgozott körmondatokkal; velük szemben állanak azok, kik mindenben csakis világosságra törekszenek, egyszerűen beszélnek finoman szőtt, tömör és csiszolt kifejezésekkel; ugyané nemű szónoklatban ismét mások, kiknek megvan a szakértelmük, bár finomabb műveltség nélkül, szándékosan beszélnek a műveletlenekéhez hasonló modorban, mások újra
