Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1891

Membrum három-három verslábból: két trochaeusból és egy daktylusból, pl. tu solebas — dicere, vagy két jambusból és egy kretikusból, pl. sacram esse — republicam. A körmondat ily bevágásos és tagolt része után következik a szűkebb értelemben vett körmondat dichoreussal a végén.) A befejezésbeli lábakról lévén szó, nem csupán az utolsó láb értendő, hanem a vég előtti, sőt a vég előtti harmadik is. A jambus, trochaeus, daktylus rosszul illik a befejezés legvégére; kretikus helyett daktylus is állhat utolsónak, mert közömbös, daktylus-e az utolsó vagy kretikus, mivel még a versben is mindegy, rövid vagy hosszú szótag-e az utolsó. A miért is az, a ki a paeant, (lmjo—) melynek a végszótaga hosszú, alkalmasabbnak tartja, kevesebb szakértelmet árul el, minthogy mindegy, a végszótag hosszu-e vagy rövid. Egyesek a paeant már rhytmusnak tartják, nem pedig lábnak, mivel háromnál több szótagu. A régiek véleménye szerint a beszéd kezdetén és folyamán

ez a legalkalmasabb. Az ötszótagu dochmius (>j-----o—) egyszer

h

asználva bármely helyen alkalmas; többszörös ismétlés vagy folytonos használat esetén a rhythmust nagyon észrevehetővé és feltűnővé teszi. Ha ily sokféle változtatást alkalmaz a szónok, akkor beszédének rhythmusa keresetlennek, mintegy önmagától előállottnak látszik. A szófűzésen kivül vannak bizonyos szónoki figurák, melyekben már szórendjük folytán szükségképen rhythmus van. A hasonlat, ellentét, hasonló végű szók egymás mellé helyezése megadja a lehetőséget, hogy ne mindig egyfóleképen rekeszsze be a szónok mondatát. Mind e szabályokon különben túl is teheti magát, mert nagy a különbség, váljon rhythmikus alakokhoz hasonló-e a beszéd vagy egészen rhythmusokból áll-e? Mint mindenben, úgy itt is az arany középszer a helyes.

A körmondat, hogy a hallást kielégítse és kelleténél se hosszabb, se rövidebb ne legyen, többnyire négy részből áll, s ezeket membrumoknak nevezzük. Körülbelül négy hexameter tartalmának felel meg. Természetesen a szükséghez képest lehet hosszabb vagy rövidebb is. Az úgynevezett bevágások és tagok a stilust különösen harmonikussá teszik; s az ilyen stilusban megírt beszéd legnagyobb hatású a vádolásban és a czáfolásban.

— 34 —