Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1891

‘29

Isokrates volt az első, a ki kötetlen beszédnek rkytkmikils menetet adott. Mikor látta, hogy a szónokokat komolyan, a költőket élvezettel hallgatják, állítólag akkor jött rá, hogy a szónoki beszédben rhythmust alkalmazzon, és pedig részint gyönyörködtetés czéljából, részint azért, hogy a beszéd ne legyen egyhangú, de változatos. Bár Thrasymachos találta fel a rhythmust, kinek minden munkájában nagyon feltűnően van e dolog alkalmazva, első mesteri kezelője Isokrates volt, és módjával élt vele, mig Gorgias túlságosan igénybe veszi. A rhythmus alkalmazásának oka abban rejlik, hogy az emberi fülre és igy a kedélyre kellemesen hat, a minek jó hangesése van. Ugyanis a fülnek vagy helyesebben a léleknek, mely a fül által vesz tudomást a haugbenyomásokról, minden hangra bizonyos természetszerű mértéke van. Ennélfogva tüstént észreveszi, ami túlságosan hosszú vagy rövid s mindig valami szabályosat és hibátlant vár; érzi, ami meg van csonkítva; sérti a fület, ami nagyon ki van nyújtva és terjengős. Annál kevésbé marad érzéketlen a fül e tekintetben, mivel különösen ebben tűnik fel visszatetszőnek az, ami tulságba csap. Mint a verset a hallás érzéke s a szakértők megfigyelése találta fel, épen úgy megfigyelték a szónoklatban sokkal későbben ugyan, de ugyanazon természeti képesség kalauzolása mellett, hogy vannak kellemes hangeséssel bíró szófüzések, körmondatok. A rhythmus természetének fejtegetése tekintetében felvethető a kérdés: mi a szónoklati rhythmus, min alapul, miből származott, hányféle, mely tárgynál, hol és mikor s hogyan kell alkalmazni, hogy mindig gyönyörködtessen? Sőt még az a kérdés is előállhat: vau-e egyáltalán rhythmikus beszéd? Egyesek kétségbe vonják ugyan létezését, mivel nincs oly határozott valami benne, mint a versekben, s mivel még a kik létezését elismerik is, azok sem képesek az okát megmagyarázni. Azután közös-e a költői rhythmussal és a különféle szónoklatokban hányféleképen nyilvánul?

A hallásérzék bizonyltja, hogy van rhythmus a szónoklatban; oktalanság volna tehát valóságos tényt elismerni nem akarni csak azért, mert a ható okot nem tudjuk megmagyarázni. Hiszen a verset sem elmélkedés utján, hanem a természeti érzék által találták fel; a megfontoló ész azután magyarázta