Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1891
melynek elérésében nem bíztak. Ez az a szónoklat, mely megrázza a kedélyt, s mindenféle érzelemre hangolja, uj nézeteket ébreszt, régieket megváltoztat. Nagy különbség van e nemű és az előbbi szónoklatok között. A ki az egyszerű szónoklatban tökéletességig jutott, már nagy Szónoknak mondható; valamint az sem tarthat a kétes sikertől, a ki a közepes szónoklatban buzgóságot fejt ki. Ellenben az az ékesszóló, a ki csak a nagyszerű beszédekben gyakorolta magát és ebbeli ügyességét az egyszerű és közepes szónoklat követelményeivel egyesíteni nem képes, becséből nagyon sokat vészit. Mert hiszen a ki nem tud egyszerűen, nyugodtan, szenvedélytelenül, világosan, elmésen beszélni, daczára annak, hogy gyakran egész beszédeket úgy kell előadni, az okos emberek előtt örjöngőnek, a józan felfogású, higgadt emberek előtt rajongónak tűnik fel. Az az igazi ékesszóló, a ki az egyszerű dolgot egyszerűen, a magasztosát méltóságosan, felségesen, a közepest vegyítve tudja előadni. Ellenvethetné valaki, hogy ilyen szónok sohasem létezett; hiszen itt arról van szó, ki felel meg a tökéletes szónok eszméjének, annak az eszmének, melyet nem látunk bár, lelkűnkben azonban felfoghatjuk. Nem a halandó szónok itt a fejtegetés tárgya, hanem az a magasabb valami, a minek birtokába juthat a szónok, maga az ékesszólás, a mit csak az ész szemeivel foghatunk fel. A tökéletes szónok a terjedelmes előadás képességével egyesíti a közeli rokon dialektika tudományát. Természetesen nagy a különbség szónoklat és értekezés között, s a vitatkozás sem azonos a szónoklással, mégis mindakettő a rendes előadáshoz tartozik. Zenon, a stoikustan alapitója, a két művészet, között levő különbséget kezén szokta volt mutogatni ; mikor ujjait összeszoritotta és ökölre fogta, azt mondá, ez a dialektika; mikor pedig kinyitotta kezét és ujjait kiterjesztette, ehhez az ékesszólást hasonlította. Aristoteles is azt mondja rhetorikája elején, hogy az ékesszólás részben a dialektikának felel meg; a különbség abban áll, hogy a szónoklásban az eljárás módja a nyújtás, az értekezésben az összevonás A nagy szónok előtt ismeretes a szónoklásra alkalmazható azon eljárási mód, mely az értekezésben meg— ‘23 —
