Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1888

Értelmes olvasást hangsúlyos olvasás nélkül nem képzelek. A hangsúlyos olvasásnál fő kellék a szó és mondattani hangsúly kiemelése. A magyar nyelvben a szótani hangsúlyt eltalálni a legkönnyebb. Minden szó első szótagja hangsúlyos. A magyar nyelvérzékkel biró tanuló ez ellen soha, vagy nagy ritkán vét; gyakran az idegen nyelvű, vagy akinek nyelvérzéke már meg van rontva. Ez egyszersmind legbiztosabb kritériuma a nyelvérzéknek is. Ezenkivül minden mondatban van egy szó, melyet a beszélő, mint a hallgatóra legérdekesebbet, kiemel, a többinél nyomatékosabban ejt ki. Ezt a nyomatékos kiemelést nevezzük mondathangsulynak. A mondathangsuly leggyakrabban a mondat állítmányára vag}^ annak határozóira esik. Egyszerű bővített mondatban, a mondat- kötőktől az „egy“ és az „a, az1' névelőktől eltekintve, mindig az állítmány előtti szó hangsúlyos. Lehet eg}r mondatban több mondathangsuly, ilyenkor fő-és mellék-mondathangsulyt különböztetünk meg, pl: a fiú feladatát szépen leirta; ebbena mondatban a mondathangsuly a „szépen“ szón van, mert a beszélő azt akarja tudtunkra adni, hogy az irás szép. De ha Széchenyi mondását: „Magyarország nem volt, hanem lesz“ helyesen mondjuk ki, érezzük, hogy az első mondatban mind a nem, mind a volt hangsúlyosak; az ellentétes mondatban csak lesz hangsúlyos. Ha a nem, volt és lesz hangsúlyát mérlegeljük, tapasztaljuk, hogy a volt hangsúlyosabb, mint a nem, s viszont, hogy a lesz ép oly hangsúlyos, mint a volt. S ha a nem hangsúlyát viszonyítjuk a mondat többi szavaiéhoz, észrevesszük, hogy azoknál hangsúlyosabb. Tehát e mondatban: „Magyarország nem volt“ két hangsúlyos szó van: nem és volt', a kettő közül volt hangsúlyosabb, rajta van a mondat főhangsulya; nem kevésbbé hangsúlyos, rajta van a mellékmondat hangsúly. (Megkülömböztetnek még harmadrendű mondat hangsúlyt is, mely szerint van: fő-, másod- és harmadrendű mondathangsuly. Ebben a mondatban magyar volna a harmadrendű hangsúlyos szó. De, mert tudjuk, hogy a magyar nyelvben minden szó első szótagja hangsúlyos; mert a jelző a jelzett szóval a kimondáskor csaknem egygyé olvad, egy fogalommá lesz: a harmadrendű mondathangsuly fölvétele — nézetem szerint — fölösleges.)